Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt - Májusi búcsú ministránsokkal és jubileumi zarándokokkal
Péliföldszentkereszt - Májusi búcsú ministránsokkal és jubileumi zarándokokkal
2025-05-04 Tegnap | #Magyar Tartomány
Péliföldszentkereszt • búcsú • ministráns • találkozó • tartományfőnök • jubileum •
A búcsú nemcsak hagyomány, hanem találkozás is: Istennel, egymással, önmagunkkal. Péliföldszentkereszten május 4-én tartották a kegyhely májusi búcsúját. Az ünnepi szentmise főcelebránsának Péliföldszentkereszt előző igazgatóját, Vitális Gábor szalézi tartományfőnök atyát hívta meg Ábrahám Béla atya, jelenlegi igazgató.
Ezen a hétvégén a 10 év feletti fiú ministránsokat is találkozóra hívták a szaléziak Kovács Sándor atya, hivatáspasztorációs megbízott vezetésével. Az alkalomra közel ötven ministráns érkezett közeli és távoli - nem csak szalézi - plébániákról.
A búcsú előestéjén, május 3-án délután a "Szentjeink" című vándorkiállítás megnyitójával kezdődtek a búcsú köré csoportosított események. A kegytemplomban bemutatott szentmise után a „Gasztro udvarban” finomságokkal, helyi ízekkel, jó beszélgetésekkel várták a hiveket, zarándokokat, kirándulókat, vagy éppen csak erre járókat.
Május 4-én, vasárnap már kora reggeltől folyamatosan érkeztek a zarándok csoportok, akik imával, énekkel léptek át a péliföldszentkereszti jubileumi szent kapun. Tíz órától aztán megkezdődött az imádságos készület a szentmiséhez a lourdes-i barlangnál. Az imádság alatt lassan megteltek a tisztáson felállított sátor alatti padok és székek a környékbeli plébániákról érkező hívekkel, közelről és távolabbról érkező zarándokokkal. A gyóntató atyáknak is akadt dolga.
A szentmise előtt a bajóti Prímás Óvoda legkisebbjei kedves kis alkalmi műsorral köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, majd 11 órakor feltűntek a feszület után hosszú sorban felsorakozott ministránsok, akik Lengyel Ákos nyergesújfalui kántor által kísértek bevonultak a tisztásra és elfoglalték helyüket a szabadtéri oltár körül.
A szentmisét Vitális Gábor atya, szalézi tartományfőnök mutatta be rendtársaival. A szertartás kezdetén emlékeztetett arra, hogy a szentmise arra szólít mindannyiunkat, hogy önmagunkba tekintsünk, hogy megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, hogy megbánjuk bűneinket, mert úgy, akkor tudunk találkozni Jézussal, aki újra és újra erőt ad számunkra, hogy megtegyük mindazt, amire meghívást kaptunk. Szentbeszédében az apostolok példáját elemezve kitért többek között saját hivatásának ébredésére is, amikor ő is „ott ült a csónakban” – nem történt semmi különös, de mégis minden megváltozott, mert megszületett benne egy elhatározás, hogy minden nap imádkozni fog a hivatásáért. Mert ha valóban papnak készül, akkor adnia kell hozzá a szívét is, nem csak gondolat és lelkesedés kell. Az igazi döntések nem mindig látványosak, de mindig jók, bár néha egy szürke reggelen születnek meg egy egyszerű helyen, de ha egyszer az ember hallja a hangot, ami hívja, onnantól kezdve már nem tud úgy élni, mint korábban. Mert nem csak élni akar, hanem Vele élni. „Ez volt az én ugrásom – hangsúlyozta Gábor atya – és ha újra kellene döntenem, ma is mernék ugrani, dönteni.”
Emlékeztette a híveket, hogy az evangéliumi szakasz mindannyiuk életét tükrözi: „Mi is válaszúthoz érkezünk – mondta – élhetnek tovább úgy, mint régen, megszokott módon, félig-szívvel. Vagy új életre kelhetünk Jézussal.” Kihangsúlyozta a jelenlét – Jézus jelenlétének fontosságát és a feltámadás valóságát az apostolok számára, párhuzamot vonva az anyák jelenlétével a gyermekek számára, ami az „első evangélium”, amit egy gyermek megismer. A szaléziak számára ilyen jelenlét a Szűzanya jelenléte: nem beszédesen, nem hivalkodóan, de mindig ott van, mint a Keresztények Segítsége, és nem csak májusban. Régi rendi levelezésekből felidézte a 100 évvel ezelőtti időket, amikor a szaléziak megérkeztek Péliföldszentkeresztre – a puszta kellős közepére, ahol nem sok minden volt, de mégis ott volt a Szent Kereszt és a Szűzanya jelenléte. A szalézi rend alapítója, Bosco Szent János is kihangsúlyozza, hogy nem elég tanítani, nem elég okosakat mondani, de jelen kell lenni. A nevelés a szaléziak szerint azzal kezdődik, hogy: „Itt vagyok veled!” A tartományfőnök felidézte az evangéliumi szakasznak azt a részletét, amikor Jézus megkérdezi Pétert: „Szeretsz te engem?” –, majd a válasza után rögtön küldetést ad neki: „Legeltesd juhaimat! Kövess engem!” Így van ez ma is – hangsúlyozta. „Minden keresztény küldetést kap, hogy ne csak újra éljen, hanem hogy máshogy éljen. Ne csak a megszokott hálóhoz térjen vissza, hanem merjen elindulni a másik oldalra. Higgyétek el testvérek, ezt a jövőt építeni csak szeretettel lehet. Mária jelenlétével, Don Bosco örömével, és az élő Krisztus vezetésével. Ez a szaléziak küldetése…” Végül rámutatott, hogy ha egy kicsit is másképp indulnak innen haza, mint ahogy érkeztek, már elkezdődött bennük az az új élet, amire Krisztus meghívott ezen a szentmisén és ezen a búcsún.
A szentmise végén anyák napja alkalmából a tartományfőnök atya megáldotta az édesanyákat és a nagymamákat.
A szertartás után megelevenedett a templom és Gerecse Natúrpark Látogatóközpont környéke, ahol kézműves foglalkozásokon, színes családi programokon vehettek részt azok, akiket a szemerkélő májusi eső nem riasztott el.
Végül a búcsú ünnepi programja májusi litániával zárult a kegytemplomban. A kegytárgybolt, a büfé, az árusok a búcsú alatt folyamatosan kínálták portékáikat és a kürtőskalácsos felől felszálló finom, édes illatnak is nehéz volt ellenállni.
Szaléziak.HU
