Főoldal / Magyar Tartomány / Részesedés Isten dicsőségében
Részesedés Isten dicsőségében
2022-04-16 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
elmélkedés • húsvét •
Sabu Joseph Puthukulathil szalézi atya, az óbudai rendház igazgatója húsvéti üzenetét olvashatják.
A nagyböjti előkészületi időszak és a megrendítő szent háromnap után elérkezünk Urunk feltámadásának az ünnepéhez.
Ez a nap kétségtelenül az egyházi év legfontosabb napja és tagadhatatlanul az emberiség történetének legjelentősebb eseménye. Hogy ezt az igen jelentős eseményt megértsük, az üres sír jelképét kell használnunk. Lényegében ez az egyik következménye a feltámadásnak. Krisztus feltámadása magával hozza a sír ürességét. De az üres sír önmagában nem hatol be a feltámadás szívének a mélyébe. Fel kell tennünk tehát azt a kérdést, hogy miről is szól ténylegesen Krisztus feltámadása? Érdemes két dologra ráirányítani a figyelmünket: Krisztus feltámadására a halálból, valamint arra, hogy ezáltal biztosította számunkra az örök életet.
Ami az elsőt illeti, ne gondoljuk azt, hogy Krisztust feltámasztották, újraélesztették. Az újraélesztés olyan élő emberek sajátsága, akik eszméletlenek; halott embereket nem lehet újraéleszteni. Krisztus azonban igazán és ténylegesen meghalt a kereszten. Krisztus lelke ott volt a kereszten elválasztva a testétől. Krisztus halála valódi emberi halál volt a kifejezés minden értelmében. Az újraélesztés Krisztus számára nem volt alternatíva és ezért, amikor Krisztus feltámadásáról beszélünk, az újraélesztésre egyáltalán nem gondolhatunk. Nemcsak arról van szó, hogy Krisztus a halála után visszajött az életbe, hanem feltámadt az örök életre és soha többé nem hal meg. Lázár viszont minden bizonnyal újra meghalt.
Amikor Krisztus feltámadásáról beszélünk, arra gondolunk, hogy Krisztus teste újra egyesül a lelkével oly módon, hogy soha nem válnak el egymástól újra. Krisztus feltámadása egy olyan ember feltámadása a halálból, aki soha többé nem hal meg. Ez akkor történik, amikor valaki egy teljesen új életformára, az örök életre támad fel. Itt valójában a halál teljes legyőzéséről beszélhetünk.
Természetesen nehéz felfogni, hogy ez mit is jelenthet. Számunkra teljesen természetes a feltételezés, hogy az életnek van kezdete és vége. Az élet kezdete a születés, a vége nyilvánvalóan a halál és a kettő között van egy meghatározott számú évünk, amikor igyekszünk a legjobbat tenni. Miközben ez nem az egész történet. Alapvetően az ember arra lett teremtve, hogy Isten megossza vele az életét, mert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. A halál csak az első emberpár vétke miatt került a képbe.
Tehát amikor Isten feltámasztotta Jézust a halálból, széttörte a halál bilincseit, ami az emberi életet korlátozta. Krisztus embersége új és dicsőséges létezésnek örvendett, és tökéletesen sugározta istenségének dicsőségét. És ez az, amit Isten elérhetővé tesz számunkra: részesedést saját életéből, részesedést Isten saját dicsőségből, amely megdicsőíti újonnan feltámadott testünket.
Ezek egyike sem történik véletlenül. El kell köteleznünk magunkat Krisztus mellett. Azon az úton kell haladnunk, amelyen Ő elindul felénk, és ha eltévedünk, béküljünk ki újra Krisztussal. Imádkozzunk, hogy legyen elég erőnk kitartani azon az úton, amelyet Isten jelöl ki számunkra, hogy az idők teljességében megtapasztalhassuk Krisztus dicsőségét, amit a feltámadása hozott el számunkra.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek az Óbudai Szaléziak nevében áldott, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket!
P. Sabu Joseph SDB, rendházigazgató
obudaiszaleziak.hu/Szaléziak.HU
