Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Évközi 18. vasárnap
A kényérszaporítás csodájának a lényegére vetnénk egy pillantást és néhány gondolatot. Érdemes a körülményeket is megvizsgálni. A helyzetet. Talán úgy átsiklunk fölötte, hiszen többször is előfordul az, hogy Jézus egy félreeső helyet keres, ahol egy kicsit egyedül lehet, kicsit az atyával egységben lehet, imádkozhat. De most van egy körülmény, ami miatt ezt teszi: értesül Keresztelő János haláláról.
Jézus érzelmeit keveset szoktuk látni az evangéliumok alapján. Az biztos, hogy érzelgősség nem jellemzi, de aktívan megéli az emberi életteljességét érzelmekkel telítetten. János halála lehet egy emberi aspektus is, hiszen mégiscsak ő az előfutár, találkoztak, rámutatott Jézusra, megkeresztelte Jézust a Jordánban, és azt mondja, hogy: „Íme, az Isten báránya.” És Jézus nagyon jókat mondott Jánosról, hogy mennyek országában, majd ő is nagy lesz. Ugyanakkor viszont János halála Jézus számára valahol jel is: az előfutár meghalt, beteljesítette a küldetését, és bizony ezt az utat kell nekem is tovább járnom.
János halála már azt jelent Jézusnak, hogy élesebbre fordult a helyzet megváltói, messiási küldetésének végrehajtásában. És ez arra indítja őt, hogy elmenjen, egyedül legyen.
Nagyon fontos, hogy egy kicsit mi is tudjunk elcsendesedni, egyedül lenni. Tudjunk befelé figyelni. Nagyon sok zaj, szinte szennyezésszerű zaj vesz körül bennünket. Nagyon sokak számára a kikapcsolódás, vagy a szabadsága az egy ilyen őrült hajszából áll. Rohanni, megnézni, lefotózni, megkóstolni, tovább menni. Egy ilyen élményspirálba tesszük magunkat, hogy még ezt, még azt. És aztán azt vesszük készre, hogy bár sok csodát, sok szépet, sok lélekemelőt láttunk, élhettünk volna meg, de elrohant mellettünk mindez. Nem tudtuk befogadni, nem tudtuk elcsendesedni. Nem tudtuk megállni, csodálni. Nem tudtuk megállni, hálát adni.
Nagyon sokak mellett maga az élet is így elrohan. Zajjal, dübörgéssel. Nagyon sok embere emiatt frusztrálttá válik, különböző mentális betegségeket él meg és hordoz.
Nagyon nagy gyógyító ereje van és nagyon szükségünk van arra, hogy kicsit elcsendesedjünk.
Megkérdezhetjük ma magunktól, hogy: „Vajon én mit tartok pihenésnek és kikapcsolódásnak? Vajon az én pihenésem és kikapcsolódásomban ott van-e Jézus?”
A családos táborban is, meg jövő héten majd a hittantáborban is előkerül a kánai menyegző, mint a szalézi strennának az evangéliumi alapja: menyegzőre hívják Jézust. Vajon én meghívom-e Jézust az én ünnepemre, az én pihenésembe, az én kikapcsolódásomba, hogy legyen velem, csendben, vigasztaló szeretetével, megerősítésével.
Hogy ezt megtehetem, arról az evangélium többszörösen is tanúskodik, hiszen miközben Jézus azt szeretné, hogy egyedül legyen, meglátja a tömeget, amely keresi őt, amely utána megy, amely eléje megy, és megesik rajtuk a szíve.
Ugyanaz a szív szeret ma is bennünket. Jézusnak a szíve ma is megesik rajtunk, akik keressük őt, akik eléje megyünk, akik hozzá visszük a sebzettségeinket, a fájdalmainkat, a bizonytalanságainkat és a reményeinket, meg az örömeinket is, persze. És milyen szép - nem szeretném hosszan ragozni, biztos sokszor volt már szó a kenyérszaporítás csodájának a jelentőségéről, arról, hogy ez egy eucharisztikus előkép, egyetlen mondat, amit talán elvihetünk magunkkal. Az apostolok jönnek, hogy: „Hát, Mester, baj van, késő van, sokan vannak, éhesek, fáradtak, engedd el őket.” „Ti adjatok nekik enni” - mondja Jézus.
Milyen nagyszerű a mi Istenünk! Milyen fantasztikus, megváltott létben vagyunk, ahol a megváltottság nem egy konzerv, amit úgy elég dobnak, mint egy macskának egy ilyen konzervkaját, aztán nesze, lakjál jól, hanem meghívottak vagyunk arra, hogy társak legyünk ebben, az üdvösségeknek, a megváltásnak a megélésében. Újra és újra Isten szeretete kifejezi azt, hogy ahhoz, hogy csoda legyen, szükségem van rád.
Ugye, a kánai menyegzőn a szolgák, akik vagy 600 liter vizet odahordanak, nem tudják kinek a szavára, nem tudják miért, de megteszik. Mert szabadok a szolgálatra. „Hívők, akik szabadok a szolgálatra” - ez az idei szalézi sztrenna. Az apostolok is most ezt megteszik.
„Ti adjatok nekik enni!”
És azt a kicsit, amijük van, azt oda teszik Jézus kezébe: öt kenyér és két hal. De a mesternek ennyi elég. Nem kell több. Nem neked kell megváltani a világot, hanem arra hív meg Jézus, hogy társa legyél a szeretetben, társa legyél a jóságban, társa legyél az emberek iránti isteni kegyelem és gazdagság közvetítésében. Ha neked csak egy kenyered van és még halad sincs, lehet, hogy az is elég. Sőt, biztos! Az Istenünk nagyvonalú. De amink van, az akkor van igazán nekünk, ha az ő kezébe adjuk.
„Ti adjatok nekik enni!”
Ez az örök egyháznak szóló örök felszólítás. Egyénileg, de még inkább közösségben, az egyház közösségben. Hogy figyeljünk egymásra, gondunk legyen egymásra, törődjünk egymással, hogy egymás számára tanúságot tegyünk Isten szeretetéről, kegyelméről, megbocsátásáról, az újrakezdés állandó lehetőségéről.
Hogy Jézus nevében mi is tudjunk meghívni másokat, családot, barátot, szeretteket, szomszédot, hogy ne legyenek étlenek, ne legyenek szomjazóak, ne legyenek megtörtek, ne legyenek frusztráltak, hanem Jézusban megtalálják az igazi táplálékot és az igazi életet. Kérjük az Urat, hogy adjon számunkra is bátorságot.
És még egy félmondat, ez nagy kedvencem és nagy mániám, teremtés-védelem kapcsán is: Jézusnak van gondja a maradékra, összeszedik a maradékot. Ma, amikor ennyire hosszú és nagy a pazarlás, akkor egyszer erre is lehet gondolni. Nincs kidobás, nincs szemét, nincs fölösleg. Meg egy kicsit spirituálisan is. Néha az ember úgy lemond magáról, mert megint nem sikerült, mert megint nem úgy volt, mert megint hibáztam, mert visszaestem abba a bűnömbe.
Te vagy a szent maradék. Jézusnak nagyon gondja van rád, összeszed téged is. Nincs olyan maradék, nincs olyan morzsa, amire Jézusnak ne lenne gondja. Ne venné magához szeretettel, ne gyűjteni össze.
Ez az egyház maga, az összegyűjtött maradék.
Adjunk érte hálát, hogy az ők eszében vagyunk, összegyűjtve és egy kicsit egymásra is bízva! Ezen a forró héten vigyük magunkra ezt a gondolatot. Mi majd egy kicsit a hittantáborba is, hiszen hétfőn reggel indulunk Pannonhalmára, majd kicsit odakozmálunk a hét folyamán, de Jézus szeretetével ezt is megoldjuk.
És újra és újra eszünkbe fog jutni a meghívottságunk, hogy: „Ti adjatok nekik enni!”
Ámen.
P. Ábrahám Béla SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. augusztus 2-án.
Szasléziak.HU
