Főoldal / Magyar Tartomány / Szent István király ünnepén - 2026. augusztus 20.
Szent István királyunk ünnepén minden évben ugyanezt az evangéliumi részt adja elénk az Anyaszentegyház. Szent Máté evangéliumának a nagy jézusi tanítói beszédsorozatának a hegyi beszéd záróképét: a sziklára és homokra épített ház.
Jól ismerjük ezt a képet, sokszor átgondoltuk, de talán van benne még számunkra benne néhány nagyon fontos üzenet. Most kettőt szeretnék kiemelni.
Az első az, hogy erre a sziklára figyeljünk.
Nagyon érdekes, hogy Jézus nem azt mondja, hogy: „Aki hallgatja a szavamat, és szerintük cselekszik, afölött mindig süt a nap, mindig egészséges lesz, és támogatott, és sikeres, és jókedvű, és boldog, és hosszú életű, és közösségi…, és aki meg homokra épít, annak jön a vihar, aztán összedől a háza, és kész, vége, pusztulás”, hanem azt mondja Jézus, hogy ha sziklára építed a házadat, akkor is jön a vihar.
Nagyon sok keresztény ember alapvetően, szerintem itt csalódik, vagy itt téved. Nagyon sokszor azt a fajta Istenképet őrizgetjük a lelkünk legmélyén, lehet, hogy tudva, hogy ez hamis, de mégis olyan jóleső, kis giccses, hamis, de azért olyan mitikus magánistenként, hogy hát az Isten dolga az, hogy hát én hiszek benne, járok misére, támogatom az egyházamat, mit tudom én, mit csinálok, becsületesen élek, hát akkor, jó Istenem, akkor mi a viszonzás, mit várok el? Hát békesség, egészség, nyugalom, hosszú élet, rendezettség, jó kapcsolat a családban, feszültségmentesség, mert hát, Uram…
Ez egy hamis Istenkép, egy bálványisten, ilyen Isten nincsen.
És nagyon sok ember egyébként azért tagadja meg az Istent, mert tőlünk egy ilyen Istenképet lát. És aki ilyen Istenképben gondolkodik, az hamar csalódik is, és a hamis Istent aztán hamar ott is lehet hagyni. Mert hamis.
Jézus egyértelművé teszi Péternek mondott beszédében, hogy a szikla az Krisztus: „Építsd a házad a sziklára - és a sziklára épített házadban az a nagyszerű, hogy ha jön is a vihar, az áradat és a pusztítás, az akkor is állni fog.” Nem azt mondja, hogy nem jön a vihar és a pusztulás. Ér betegség, ér csalódás, ér fájdalom, ér megaláztatás, és még sok minden más. De a házad, ha sziklára, azaz Krisztusra építed, a házad állni fog.
Mit jelent Krisztusra építeni a házat?
„Aki hallgatja szavamat és szerintük is cselekszik.” A szó és a tett egysége, a Jézusra hangolódás, a nagy IGEN, amit nemrég ünnepeltük, Nagyboldogasszony napját, amit kimondott a Boldogságos Szűzanya, vagy amit végigvisz Szent István király az ő példájával. Azt, hogyha valakinek jön a vihar, és egy sziklára vagy homokra építi a házát, ott van egy nagy különbség, hogy az egyik, aki homokra épít, az: „Uram, miért ér ez pont engem?” És jajveszékel és kétségbeesik, és Istent hibáztatja.
A másik, aki sziklára építi a házát, mert hallgatja az Isten szavát, azt befogadja, az bensővé válik számára, személyessé, az nem a miérteket fogja sorolni és az Istent fogja faggatni, hanem azt, fogja kérdezni, hogy: „Uram, hogyan tudom én ebben felismerni a Te legszentebb akaratodat? Hogyan tudom én ebben megélni a Te üdvözítő jóságodat? Hogyan tudok én együttműködni veled? Hogyan tudok én igaznak, becsületesnek maradni? Hogyan tudok én az Istennek kimondott, keresztelésem óta hordozott igenemhez hűséges maradni?”
A miértek bálványimádáshoz és csalódáshoz, a hogyanok igaz Istenszeretetre és hűségre vezetnek.
Van egy másik dolog is, ami talán bennünket, keresztényeket kevésbé ér el, de megcsábít, és itt van körülöttünk, és ugyanakkor meg választ kéne rá adnunk.
A mai világ körülöttünk is úgy gondolkodik, hogy nincs is szikla.
Nincs egy igazság. Nincs egy központi rendező elv.
Nincs szikla.
Mindenkinek megvan a maga kis sziklája, vagy kövecskéje. Mindenki azt gondol, úgy tesz, ahogy akar.
Korábban ez odáig ment, hogy az én személyes szabadságom határa már a te személyes szabadságod határát sértené, de ma már ez sincs.
Kit érdekel, hogy mi a másik személyes szabadsága?
Kit érdekel, hogy mi a másik érzékenysége?
És persze, azt mondjuk, hogy az utak végtelenek, az igazság mindenkinek a sajátja.
Ma a világ, amelyben a gyermekeitek, az unokáitok fölnőnek, amely bennünket is megkísért, az arról beszél, amiről már Pilátus óta beszélnek róla, és Pilátus teszi fel ezt a kérdést Jézusnak először, hogy: „De mi az igazság?” Jó, Pilátus téved, ő azt gondolja, hogy mi az igazság. Mi tudjuk, hogy az igazság, az Krisztus. Nem elmélet, nem ideológia, mert azonban mindig csalódni lehetne, nem valamilyen erkölcstan az igazság, hanem Krisztus, aki föltámadott, és aki életet ad nekünk.
De ez a világ ma sziklanélküli világ.
Kapaszkodó nélküli világ.
A relativizmusban, abból következően a nihilizmusban és a cinizmusban széteső világ.
Ahol csak az én igazságom, az én kényelmem, az én érdekem, az én pillanatnyi hasznom… Esetleg ahhoz kötök egy-két koalíciót gyorsan, mert közös a hasznunk, és akkor gyakoroljuk ezt együtt. De ez már nem a szövetségek, azaz nem az elköteleződések világa.
Ahhoz, hogy felismerjük a sziklát, ahhoz látnunk kell azt, hogy nem az a szabadság, hogy nincs semmi. A semmi nem tud adni szabadságot. A szabadság az az elköteleződésben nyilvánul meg.
Talán már mondtam nektek, a fiatal papi életem egyik nagy stressze volt egy reklám. Emlékszem, hogy a Batthyányi téren láttam, amikor mentem Albertfalvára tanítani, és a 47-es, 49-es villamosokra szálltam át, és ott volt egy nagy reklám: egy fiatal ember nagy cowboy kalappal, farmerben, flaneling, szakál, jó erőteljes fiatalember nekitámaszkodott egy fakorlátnak, és – jó, hát cigarettát reklámoztak, akkor még szabad volt -, a szöveg az volt, hogy: „Ma végre azt tehetek, amit a legjobban akarok.” És az embert felcsigázta, hogy na, hát egy ilyen klassz fiatalember mit akarhat a legjobban? És ott volt a válasz is, oda volt írva a plakátra: „Semmit!”
90-es évek közepe.
És én akkor ott megdöbbentem, egy picit leálltam, hogy a semmivel lehet mindent eladni.
A semmivel lehet bármit tenni. A semmivel lehet mindent lefedni. A semmi ereje.
A semmiből lehet a szabadosság, de igazi szabadság nem lesz. Mert pont azt tagadjuk, hogy van szikla. Van örökre kimondott igen, van elköteleződés és hűség. És az abban való kitartás. És persze, amíg esetleg azt gondoljuk, hogy ez a szikla az valami ideológia, vagy erkölcs, vagy nem tudom mi, akkor csalódunk. A kereszténységünk leglényegibb, felszabadító és a keresztény szabadságot megadó élménye az, hogy fölismerjük, hogy a szikla az Krisztus.
Egy személyes szeretet. Valaki, aki a legtöbbet adja nekünk, a végtelen reményt az üdvösségben. Ezért mondja a mai szentmisénk allelujás énekverse a János Evangélium 8. fejezetétből idézve: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban az én tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, s az igazság szabaddá tesz titeket.”
Ha megmaradtok tanításomban.
A Jézusra mondott igen és bennvaló hűség, ahogy a Szent István király is megélte, a személyes, vagy éppen társadalmi nehézségek közepette is. Társadalmi nehézség István korában, hogy pont az a nyugati kereszténység támad meg bennünket, ahova csatlakozni akar. Hát jönnek a német katonák! Személyes nehézség volt bőven: két fiát temette el, nem csak Imre herceg halt meg, hanem Ottó is. Csak Ottó korábban, őróla megfeledkezik a történet sokszor.
Két fiát temeti el, micsoda személyes nehézség!
És mégis megmarad a krisztusi tanításban. És nem miérteket fogalmaz meg, hanem: „Uram, akkor én most hogyan tudok hűségben lenni veled?” És nem fájdalmában, vagy kétségbeesésében, vagy jobb híján valamilyen fajta pótcselekvésként ajánlja fel a Szent Koronát, azaz saját magát, családját, nemzetét, hazánkat, a Boldogságos Szűzanya kezébe és teszi őt Patrona Hungáriévé, hanem mert hogy felismeri az igazságot. És az igazság szerint cselekszik.
Fel/megismerni az igazságot.
Mennyire nagy küldetés ez nekünk az Egyházban!
Tanúságot tenni az igazságról, aki a Krisztus.
Ugye, ezt már VI. Pál pápa megfogalmazta, hogy a világ nem tanítókra szomjazik, és nem tanítókat vár, akiknek jár a szájuk csak, hanem tanúkat.
A klasszikus vicc, hogy a plébános szögel gyerek megáll mellette – mondjuk, te - és akkor megkérdezi: „Azt nézed, hogy hogy kell a kerítést javítani?” Nem. Arra vár, hogyha majd ráüt a kezére a plébános úr, akkor mit fog mondani?
Ugye, mert a tanú az ezen múlik. Hogy azokban a határhelyzetekben, hogy amikor mi érteket sikíthatnánk, azokban a helyzetekben, hogyan tudunk megmaradni az igazságban, azaz Krisztusban. Hogyan tudunk hűségesek lenni Krisztushoz. És ebben örök és példakép számunkra, ami Szent István királyunk.
Amikor most föltekintünk István királyra, akkor kérjük, hogy tanítson bennünket erre, hogy miértek helyett hogyanok, hogy elmélet helyett Krisztus, hogy részigazságok helyett az igazi szikla, sziklára, azaz Krisztusra építsünk.
Adja meg az Úr, hogy legyen ehhez kellő bátorságunk, és egymást is támogatni tudjuk ezen az úton!
P. Ábrahám Béla SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. augusztus 20-án.
Szaléziak.HU
