Főoldal / Magyar Tartomány / Szombathelyiek Don Bosco nyomában
Szombathelyiek Don Bosco nyomában
2022-09-12 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Torino • zarándoklat • Szombathely •
„Van egy álmom…” – vezette be Savio Domonkos atya a régóta dédelgetett elképzelését 2021 nyarának végén. Egy álom egy zarándoklatról a „szalézi szentföldre”, amely egyúttal a szombathelyi szalézi közösség háláját is hivatott volt kifejezni a fiataloknak és régebb óta fiataloknak, akikkel megosztjuk küldetésünket évek óta. Ők fáradtságot és szabadidőt nem sajnálva a szalézi közösséggel együtt nevelnek javarészt gyermek- és ifjúsági programokon évközben és nyaranta.
Döcögősen, már-már a lefújás határán táncolva kapott új lendületet ez az álom rengeteg jótanácsnak, kapcsolati tőkének és szívélyes kommunikációnak köszönhetően. Így valóságba öltözhetett 2022. augusztus 8 és 13 között. Három kisbusz a tartományunk különböző pontjairól, három szalézi szerzetes, három idősebb munkatárs és húsz ígéretes animátor és animátornövendék indult útnak, összesen huszonhatan. A Szombathelyi Szalézi Oratórium és a résztvevők önerejének köszönhetően anyagi fedezet is került.
Több formációs szándék kirajzolódott a zarándoklat előtt és alatt. A legkézzelfoghatóbb talán az ismeretterjesztés volt. Az eddig könyvekben, filmekben látott helyszínek életre keltek, a betűkből domborzattá, színekké vált tájakat Torino-Chieri-Colle don Bosco sorendben bebarangoltuk helyi szaléziak, munkatársak, előre felkészült animátor vagy éppen Nádudvari Géza testvér lelkesítő, tapasztalt vezetésével. Esténként az előre beosztott csoportok egyike egy kvízt volt hivatott készíteni, hogy kosárba gyűjtsük az ismeret-morzsáinkat.
Egy másik szempont a közösségépítés volt. Az animátorok és leendő animátorok között szerettük volna a kapcsolatot erősíteni az úton-útfélen összerázva őket, kötött és szabad programokkal is, megkeverve a társaságot tudatosan. Sok felület adódott új arcvonásokat megismerni. Pszichológiai és fizikai szinten is edzett minket ez az út.
Próbára tettek a több kilométeres, néha bizonytalannak tűnő gyaloglások Don Bosco helyei és más egyházi (pl. Lepelmúzeum) és világi – kulturális, gasztronómiai stb. - célpont között. „Bolyongtunk, mint Izrael népe a pusztában” – jegyezte meg tréfásan egy szalézi munkatárs. Valóban sok kivonulás-élményünk volt, hiszen a szállásainkat is váltogattuk (Chieri – Valdocco – Colle Don Bosco). Az utolsó két éjszakán meglepetés-szerűen Colle Don Boscóra hívott minket az Úr egy német rendtársnak köszönhetően, akik jól felszerelt, élményekben gazdag táborhelyet üzemeltetnek egész nyáron.
Néha szorított az idő, rohanni kellett, máskor volt idő elernyedni délután-este, vagy épp shoppingolni egyet. Érzelmileg és a kommunikációnkban is formált ez az út. A meghatódottság pl. Don Bosco halálos ágyánál vagy a szentmiséken, és a komfortzónából való kilépés is csikart ki könnyeket, de sok kacagás is színezte utunkat. A lelki dimenziónkban számos muníciót vettünk magunkhoz.
Az Úrral való szentségi találkozás a napjaink sarkalatos pontját képezte, ugyanis többnyire Domonkos atya jóvoltából minden délben Don Bosco számára is fontos helyszíneken ünnepeltük együtt a szentmisét. Így került képbe az Assisi Szent Ferenc templom, ahol első szentmiséjét mutatta be Szentünk és ahol Garelli Bertalannal az ősoratórium elindult, vagy Colle Don Boscon a családi háza előtti templom, melyet a Szalézi Családhoz tartozó szemlélődő nővérek gondoznak.
Egy megalapozó célunk volt, hogy ne csak „zabáljuk” az élményeket, hanem legyen idő „emészteni” is. Az említett esti kvíz-vetélkedő és a záró hálakör mellett Don Bosco háza előtt a templomban egy lelki délutánt tartottunk az utolsó napon. Ezt mi, szaléziak animáltuk zenével, imádsággal, és lehetőséggel jó elhatározások és a szalézi küldetéshez kötődő motivációs levél megfogalmazására imádságos közegben.
Hazafelé a szívünk egész közel került Szalézi Szent Ferenc szívéhez, hiszen az ő kedves vizitációs nővérei befogadtak Trevisóban, feltüzesítettek a szív- és vérereklyék előtti imádsággal és pezsdítő tanúságtétellel. Nemcsak Szalézi Szent Ferenc és a nővérek lángoló hivatása, hanem egy élő tanún keresztül Pio atya is közel került hozzánk.
Zárszónak és utórezgéseknek pár szösszenetet megosztok. „Gyerekek, egy zarándoklat ilyen kell legyen.” – vonta le a záró, meghitt hálakörben egy idős, hűséges szalézi munkatársunk. „Torino egyébként nagyon megerősített a hitemben.” – írja még mindig feltöltve egy új animátor közel egy hónap távlatából. „Menjünk vissza! A szívem egy darabkája ott maradt!” – gyermeki őszinteséggel szólt egy animátorunk egy hónapra elteltével.
L. Berkeczi Szabolcs SDB/Szaléziak.HU
