Tanuljuk meg elmesélni Isten csodálatos történetét
2020-01-29 Szerda | #Aktuális | ARCHIVÁLT
üzenet • elmélkedés •
Az emberiség a kezdetektől fogva ápolta a mesemondás művészetét. A történetek mesélése olyan tevékenység, amely minden emberi kapcsolat alapját képezi. Az utóbbi években a kommunikációs ipar kezébe vette ezt a művészetet, és „storytelling” (történetmesélés) néven tette ismertté. 2020. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén Ferenc pápa üzenetet küldött az 54. kommunikációs világnapra, melynek címe: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak (Kiv 1,20) Az életből történelem lesz.” „Szeretném az idei üzenetet a mesemondás témájának szentelni” - mondja a nyitó üzenet.
Azok, akik természetükből és hivatásukból fakadóan nevelők, tudják, hogy a történetek elmondása gyermekeknek, serdülőknek és fiataloknak alapvető elem. Maga a Don Bosco az Oratóriumi emlékiratokban azt írja: " Továbbra is foglalkoztam a fiatalokkal, történetekkel[…]kötöttem le a figyelmüket..."
Ma divatosak a narratívák. Mindenki történeteket mesél nekünk, meséket gondol ki. És a világháló tele van olyan történetekkel, amelyek elbűvölnek. De vajon ezt kéri-e a pápa a Kommunikáció Világnapjára szóló üzenetében? "A körülöttünk lévő hangok és üzenetek kakofóniája mellett szükségünk van egy emberi történetre, amely rólunk és a minket körülvevő szépségről mesél."
A dokumentum didaktikus és egyértelmű módon bemutatja a történetek szépségét és a mesélés szükségességét, vagy még jobb, ha „meséket szövünk”, mert „elmerülve a történetekben, okokat találhatunk arra, hogy hősiesen szembesüljünk az élet kihívásaival”.
Nem minden történet ugyanaz, figyelmeztet a pápa: „Számos történet arra szolgál, hogy elringasson, meggyőzve bennünket, hogy ahhoz, hogy boldogok legyünk, folyamatosan meg kell szereznünk valamit, birtokolni és fogyasztani kell. Lehet, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire fogékonyak lettünk a kibeszélésre és a pletykákra, vagy mennyi erőszakot és hamisságot fogyasztunk.” Ezért türelemre és odafigyelésre van szükségünk, hogy újból felfedezzük a történeteket, amelyek átalakítanak.
Az üzenet kimondja, hogy „nem csupán történetek elbeszélése, vagy önmagunk reklámozása számít, hanem inkább hogy emlékezzünk arra, hogy kik és mik vagyunk Isten szemében, tanúságot tegyünk arról, amit a Lélek ír a szívünkbe".
Az üzenet arra a tényre összpontosít, hogy az ember arra hivatott, hogy elmondja és rögzítse az emlékezetében az Isten és az emberiség közötti nagy szeretet történetét, amelynek középpontjában Jézus áll, „az ő története mind az Isten irántunk való szeretete, mind a mi Isten iránti szeretetünk beteljesedéséhez vezet. "
Don Boscóhoz hasonlóan mindenki arra van meghívva, hogy megtanuljon "tanulságos történeteket mondani", elmesélni Isten "csodálatos történeteit".
ANS-Róma/Szaléziak.HU
