Főoldal / Szalézi világ / Tiszteletreméltó Rodolfo Komorekra emlékezünk
Tiszteletreméltó Rodolfo Komorekra emlékezünk
2018-12-11 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
Rodolfo Komorek 1890. augusztus 11-én született Bielskóban, a lengyelországi Sziléziában. 19 évesen belép a szemináriumba, majd 24 éves korában a wrocłavi egyházmegye papjává szentelték. Az első világháborúban katonai lelkészként szolgált a katonai kórházban és a fronton is. Szalézi szerzetesi hivatását akkor fedezte fel, amikor a tiroli olasz fronton hadifogságba esett és az olaszországi Trentóban raboskodott. A háború végeztével 1919-ben visszatért hazájába, de már ugyanabban az évben arra kérte püspökét, bocsássa el az egyházmegyéből, hogy csatlakozhasson a Don Bosco Szaléziakhoz.
Rodolfo Komorek 32 éves volt, amikor 1922-ben belépett a szalézi rendbe. Misszionárius szeretett volna lenni. 1924 októberében vette át a missziós keresztet Rinaldi Fülöp kezéből. November 10-én érkezett Brazíliába, San Felicianóba, ahová nem azért küldték, hogy a bennszülöttek között térítsen, amire vágyott, hanem hogy lelkipásztori szolgálatot teljesítsen a lengyel kivándorlók között, akik nélkülözték az egyházi szolgáltatásokat. Kiválóan végezte térítői és gyóntatópapi munkáját és 1929-ben Niteróiban örökfogadalmat tett. Szelíd volt és segítőkész, önátadása szinte a tökéletesség határát súrolta. „Szent atyának” hívták, mert még bocsánatos bűnt sem látott benne senki. Azt mondták róla: „Soha nem láttunk még embert ennyit imádkozni”. Számos szalézi közösséget és plébániát megjárt, ahol példaértékűen élte meg a Don Bosco által annyira szeretett szegénységi fogadalmat. Egységben élt Istennel az Úr jelenlétében.
1940-ben elöljárói San Jósé dós Camposba küldték, mert tüdejét megtámadta a tuberkulózis. Missziójának utolsó éveit itt töltötte anélkül, hogy akár egyszer is visszatért volna hazájába.
Orvosa azt mondta, hogy ha meg akarja hosszabbítani az életét, akkor néhány évig ne dolgozzon, de ő folyamatos munkával töltötte napjait. Boldog volt, hogy beteg tüdejének utolsó lélegzetvételéig Istennek ajánlhatta magát. Segített ellátni a többi beteget, miközben mindennap végezte papi szolgálatát is. Utolsó napjaiban folyamatosan imádkozott.
59 éves korában, 1949. december 11-én hunyt el a Vicentina Aranha Szanatóriumban. San Jósé dós Camposban temették el, ahol mély istenfélelme - főleg az Oltáriszentség iránti szeretete a legjobban rászoruló felebarátainak szolgálata és állandó bűnbánó lelkülete hívők több generációjának létrejöttét és fennmaradását segítette.
1995-ben II. János Pál pápa hivatalosan tiszteletreméltóvá nyilvánította.
padrerodolfokomorek.blogspot.com/Szaléziak.HU
