Főoldal / Szalézi világ / Új misszionáriusok: Az erő és a gyengeség együtt jár
Új misszionáriusok: Az erő és a gyengeség együtt jár
2021-11-04 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszió • misszionárius •
„Nagy örömünkre szolgál, hogy láthatjuk a 23 új misszionáriust, akik a 152. Szalézi Misszionárius Expedíciót alkotják: köszönjük az Úrnak ezt a nagyszerű ajándékot.
Tudjuk, hogy egyáltalán nem könnyű – különösen az elmúlt két évben – ad gentes misszionáriusnak lenni, és gyakran sok hónapot kell várni, mire ténylegesen misszióba indulhatnak. Mint mindig, a misszionáriusnak erősnek, robusztusnak és alázatosnak kell lennie, mert olyan sok nyugszik a vállukon, olyan magasak az elvárások” – mondja Pavel Ženíšek szalézi atya, a missziós szektor tagja a misszóról szóló elmélkedésében, a küldetésükre készülő szalézi misszionáriusok képére tekintve a térképen.
Ženíšek atya így szövi tovább gondolatait: „Mi van, ha a biztos ítélőképesség és a becsületes felkészülés ellenére nem felel meg az elvárásoknak; mi van, ha nem sikerül neki? Mit csináljunk? Ferenc pápa e havi ima szándéka a depresszióban szenvedőkért, a kiégettekért szól. ( Imádkozzunk azért, hogy a depresszióban vagy kiégésben szenvedők mindenkitől támogatást kapjanak és fényt találjanak, ami megnyitja őket az életre.)
Az ifjúságpasztoráció főtanácsosa, Miguel Ángel García szalézi atya ezzel kapcsolatban kifejti: „A »kiégésnek« köze van az ember energiájához. A kiégés azokra vonatkozik, akik már nem bírják tovább, akik minden energiájukat felélték és nem tudnak regenerálódni. A lelkipásztori dolgozók is szenvedhetnek ettől a szindrómától: érzelmi kimerültség, deperszonalizáció és a személyes elégedettség hiánya. Normális emberekről beszélünk, akik nagylelkűen és odaadással kezdték szolgálatukat, majd később le lettek forrázva, vagy kiégtek. Ha meghallgatjuk kellemetlenségeiket, és segítünk nekik abban, hogy reálisan értelmezzék belső és külső helyzetüket, az segít nekik olyan döntéseket hozni, amelyek életben tartják az elhivatottság »lángját«. Ez minden bizonnyal egy láng, amelyet imával és egyéb lelki segédeszközökkel kell táplálni, de azt is el kell ismerni, hogy a lelkipásztori szolgálat konkrét körülményei néha az evangéliumhirdetők erőforrásainak kimerüléséhez vezethetnek, legalábbis egyesek esetében.”
Ezért Ženíšek atya hozzáteszi: „Érzékenynek kell lennünk ezekre az emberekre, akik közel állnak hozzánk, sőt közöttünk is vannak ilyenek. Nemcsak azért, hogy tiszteljük őket törékenységükben, hanem hogy megengedjük magunknak, hogy aggódjunk értük. Tarzusi Pál apostol és misszionárius ezt írta: „Ha gyenge vagyok, akkor leszek erős” (2Kor 12,10). Ha megnézzük Krisztust az evangéliumban, azt látjuk, hogy nem az a hatalmas erő hozott üdvösséget, amellyel csodákat művelt az emberek javára, hanem végső soron gyengesége és tehetetlensége a kereszten. Élénk és erős szerzetesrend vagyunk; oly sok jó dolgot teszünk, oly sok tevékenységet, főleg a misszionáriusainknak köszönhetően. Bátorságuk, elszántságuk és energiájuk nélkül soha nem lehetnénk azok, amire hívatottak vagyunk. Nem kell azonban félnünk felismerni és elfogadni korlátainkat, hogy üres kezünket Isten elé tárjuk. Természetesen a Krisztus Lelkébe vetett hitnek és bizalomnak köszönhetően sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk. Tomas Halik kortárs teológus és a felhőkarcolók építészei mellett elismerhetjük, hogy „ami nem remeg, az nem feltétlenül szilárd”.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
