Savio Domonkos életútjának állomásait ma is követik a zarándokok, elsősorban a fiatalok.

 Egy Torino közelében levő kis faluban, Riva presso Chieriben született 1842. április 2-án. Ebben az épületben ma lelkigyakorlatos házat vezetnek a szalézi munkatársak és volt szalézi növendékek. Az épületet 1979-ben vette meg a tartomány, de a többit - az átalakítást, működtetést -  már a Szalézi Család tagjai vállalták magukra. Lányok és fiúk, anyukák és apukák dolgoztak vidámságban, barátságban, kölcsönös tiszteletben, mígnem 1987. május 3-án megnyitott a "La Casetta" - Savio Domonkos Lelkigyakorlatos Központ, és azóta sosem áll üresen. A szobák vidámak, világosak, a házban kis kápolna és apró múzeum is található, ahol Savio Domonkos emlékét őrzik. Többezer fiatal Olaszországból és az egész világból  töltött már itt egy-egy napot és indult el Savio Domokos nyomában.

A Savio család hamarosan átköltözött Morialdóba, egy falucskába Castelnuovo d'Asti közelében. Domonkos itt töltötte gyermekkorát.

1853-ban a család a megélhetés miatt Mondonióba költözött. Savio Domonkos itt is halt meg, 1857. március 9-én. Ez a ház is látogatók tömegét fogadja nap mint nap csakúgy, mint a kis helyi sírkápolna, ami elsődleges sírhelyéül szolgált a fiatal szentnek.

 Savio Domonkosról nem maradt fenn sem fénykép sem autentikus arckép. A festményt, amely alapján megismerte a világ, az akkor még fiatal Mario Caffaro-Rore festette 1940-ben, Savio Domonkos születésének századik évfordulójára, a boldoggá avatása előtt megrendelésre, egy valós személyről, a később szalézivá lett Ubaldo Gianettóról 13 éves korában. A kis Ubaldo a torinói Szent János evangélista Szalézi Intézet növendéke volt, és  don Alberto Caviglia választotta ki, hogy az "új" Savio Domonkos arckép modelljéül szolgáljon, mert a korábban született képek szerinte inkább egy kis pincért ábrázoltak, mint egy szentté vált fiút. A szemtanúk és kortársak leírásai szerint a kisfiú kiválóan megfelelt az elképzelésnek. Don Gianetto úgy emlékszik vissza az eseményre, mint egy teljesen közönséges napra: a fiatal festő eljött az intézetbe, egy üres terembe hívta és néhány ceruza vázlatot készített róla. Egynek a másolatát még mindig őrzi az idős szalézi. A kis Ubaldo története feledésbe merült. A kisfiú nem vett részt sem Savio Domonkos boldoggá-, sem a szentté avatásán, sőt, a 2004-es jubileumi évben sem jutott eszébe senkinek.

- Az esemény nem befolyásolta az életemet - állítja don Ubaldo - teljesen egyszerű, hétköznapi diák voltam és nem is foglalkoztam a gondolattal, hogy valamikor szalézi legyek. Az én hivatásom története más gyökerekből táplálkozik - mondja az UPS nyugalmazott professzora, aki még most is foglalkozik a fiatalokkal: kínai egyetemistáknak segít az olasz nyelv elsajátításában.

Vajon ha Savio Domonkosnak nem csak 15 év adatott volna, idős korában így nézett volna ki, mint Ubaldo atya, aki az arcképéhez egykor modellnek szolgált?

szaleziak.hu

Forrásook: Bollettino Salesiano/ http://www.casettasandomenicosavio.it/ http://www.donboscoindia.com