Főoldal / Szalézi világ / 175 évvel ezelőtt „Don Bosco” lett

Az érseki kápolnában Bosco János fehér albában az oltár elé borul. Az orgona méltóságteljes hangja kíséri a gregorián éneket. A kápolnában lévő papok, teológusok a Mindenszentek Litániáját éneklik, és az egyház nagy szentjeihez könyörögnek: Péterhez, Pálhoz, Benedekhez, Bernáthoz, Ferenchez, Katalinhoz, Ignáchoz… János sápadt arccal a pillanat meghatottságától áthatva fölkel és letérdel az érsek lábai elé. Luigi Fransoni a Szentlelket hívva, fejére teszi kezét és pappá szenteli.

Pár perccel később az érsekkel együtt Bosco János elkezdi első szentmiséjét. Don Boscová lett.

„Az első szentmisémet – amint leírja – Assisi Szent Ferenc-templomában mutattam be, Don Giuseppe Cafasso, kiváló jótevőm és igazgatóm volt a kézvezetőm. Szülőfalumban is nagyon vártak rám, Szentháromság vasárnapja volt, már hosszú évek óta nem volt újmise a faluban. Mégis úgy gondoltam, hogy Torinóban, az őrangyal oltáránál, minden külsőség nélkül mutatom be. Az volt életem legszebb napja. Amikor a pap az elhunytakért imádkozik, hozzátartozóimra, jótevőimre gondoltam, különösen Don Calossóra, akit mindig nagy és jeles jótevőmnek tartottam. Jámbor hiedelem, hogy az újmisés pap kérését Isten meghallgatja. Égő vággyal szavaim erejét kértem a lelkek javára.”

A második újmisés szentmiséjét Don Bosco a Szűzanya szentélyében, a Vigasztaló Szűz oltáránál mutatta be. Amikor felemelte szemét, a magasban a csodálatosan ragyogó Asszonyt látta, aki 17 évvel ezelőtt álmában szólt hozzá: „Légy alázatos, erős és szilárd”. Don Bosco mindig ezt akarta tenni. Most következett el számára az idő, amikor „mindent meg fog érteni”.

A következő csütörtökön, Úrnapján szülőfalujában misézik.

A harangok hosszan hívogatták az embereket. Ott volt mindenki a hatalmas templomban. „Szeretettel vettek körül – emlékszik vissza Don Bosco –, és velem együtt mindenki elégedett volt.”

A kisgyermekek tágra nyílt szemekkel és figyelmesen hallgatták, hogy ez a pap egy kis bűvész volt.

A nagyobbak úgy emlékeznek rá, mint játszó- és iskolatársukra vagy barátjukra.

Az idősek gyakran látták a közeli dombokon, hogy mezítláb, könyvvel a kezében őrizte a jószágot.

Azon az estén Margit mama mégis talált időt arra, hogy négyszemközt beszéljen vele: „Pap lettél, közel vagy Jézushoz. Én nem olvastam a könyveidet, de jól jegyezd meg, hogy elkezdeni a misézést annyit jelent, mint elkezdeni a szenvedést. Nem veszed észre azonnal, de lassan rájössz, hogy édesanyád igazat mondott. Ezentúl csak a lelkek üdve legyen előtted, és miattam ne aggódj.”

Részletek Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza című kötetéből (Don Bosco Kiadó, 2010)

Szaléziak.HU