Főoldal / Szalézi világ / 158 millió gyermek rabszolgasorban
158 millió gyermek rabszolgasorban
2019-06-12 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
gyermekmunka • világnap •
Minden évben június 12-én, a gyermekmunka elleni világnapon elmondjuk, hogy jelenleg a gyermekek millióit kizsákmányolják, megfosztják gyermekkoruktól, jogaiktól, megfosztják az iskolától és az alapvető szükségleteiktől. A szaléziak az egész világon azért dolgoznak, hogy a világ gyermekeinek ne kelljen tovább dolgozni, ehelyett iskolába járhassanak, mivel "a fiatalok jó vagy rossz oktatásától függ a társadalom jó vagy szomorú jövője".
A statisztika lerántja a leplet a kegyetlen igazságról: a világon 158 millió gyermek és fiatal a gyermekmunka áldozata; 76 millió, az összes dolgozó gyermek mintegy fele, 5 és 11 év közötti gyermekekből áll; 73 millió gyermeket és fiatalt kényszerítenek arra, hogy veszélyes munkát végezzen.
Nem mehetnek iskolába, alig van idejük enni, nem pihennek hétvégén és nem tudják, mit jelent játszani más gyerekekkel. Ez az élet, amelyet világszerte 158 millió gyermek él. A gyermekmunka áldozatainak az iskolában és a játszótéren volna a helyük, ahelyett, hogy felnőtt tevékenységet folytatnának.Nem is beszélve arról, hogy az esetek közel felében (73 millió) ez a munka veszélyes az egészségükre. Ferenc pápa, emlékeztetve a gyermekmunka elleni világnapra, ezt írja: "A gyerekeknek játszani és tanulni kell, és békés környezetben felnőni. Jaj azoknak, akik elfojtják bennük a remény örömteli impulzusát!”
Árut rakodnak az állomásokon, árulnak az utak mentén, dolgoznak a mezőkön, gyárakban, bányákban vagy mint háziszolgák. Egy gyermeknek feltett kérdés soha nem lehetne az: "Mit csinálsz, tanulsz vagy dolgozol?"
A gyermekmunka elsősorban a mezőgazdaságot érinti (71%); a gyermekmunkások 17%-át foglalkoztatja a szolgáltatási szektor és 12%-át az ipari szektor, különösen a bányászat.
A szaléziak az egész világon azért dolgoznak, hogy ezeket a gyermekmunkásokat megváltsák: hogy visszanyerjék a gyermekkorukat, iskolába menjenek, barátokkal játsszanak, tanuljanak valamit, ami az életüket szolgálja; hogy érezhessék, hogy szeretik őket és figyelnek rájuk; hogy megismerjék Istent, és szeressenek egy szerető Atyát, ahogyan a korukbeli gyermekekhez illik.
A gyerekek mindig olcsó munkaerő, könnyen cserélhetőek, nem panaszkodnak és nem követelik a jogaikat egyszerűen azért, mert nem ismerik ezeket. Úgy kezelik őket, mint a felnőtteket, és így könnyen elfáradnak és megbetegednek. Terheket cipelnek, olyan pozícióban dolgoznak a földeken, ami fejlődési rendellenességeket és krónikus betegségeket okoz, és minden esetben kifejlődik náluk az alacsony önbecsülés, a bizalmatlanság az emberek iránt és a depresszió.
A szaléziak és a Don Bosco gondolatait követő intézmények soha nem fognak belefáradni abba, hogy követeljék a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és a megfelelő intézkedések meghozatalát, hogy a gyerekek védve legyenek és biztonságban érezzék magukat. Az oktatás ma és a jövőben is kulcsfontosságú, hogy a gyerekeket ne használják ki, hogy át tudják alakítani az életüket, a változás és a fejlődés ügynökei és jövőjük főszereplői legyenek.
ANS – Madrid/Szaléziak.HU
