Főoldal / Magyar Tartomány / 210 évvel Don Bosco születése után, Szent István ünnepén
210 évvel Don Bosco születése után, Szent István ünnepén
2025-08-16 Tegnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Egy különös, számomra eddig soha fel nem tűnt isteni „egybeesést” ünneplünk a mai napon. A világegyház ugyanis ma ünnepli Szent István királyt, és ugyanezen a napon – 210 évvel ezelőtt – született a mi szeretett Don Bosco atyánk a piemonti Becchiben.
E a két esemény nekem eddig egymás mellett futó, párhuzamos ünnep volt. Talán azért is, mert mi magyarok, augusztus 20-án emlékezünk meg Szent István királyról. Most azonban elgondolkodtam: vajon nem a Gondviselés üzenete ez, hogy két atyai alakot, két történelmet formáló küldetést egy napra helyezett? Hiszen Szent István király – tartományunk védőszentje – és Don Bosco más-más korban és helyen éltek, de van valami nagyon mélyen közös bennük: nagyot álmodtak, és azt a Szűzanyára bízták.
Szent István király prófétai jövőképet látott: egy keresztény Magyarországról, amely Európa szívében Krisztus példája szerint él és szolgál. Ezért nemcsak fiát, Imre herceget formálta a Mester mintája szerint, hanem egész országát is, hogy mindkettő szilárd hiten és rendíthetetlen erkölcsi alapokon álljon. Fiának írt intelmei így nem pusztán politikai tanácsok voltak, hanem hitből fakadó atyai szavak, melyek a jövőt kívánták szolgálni. Élete végén pedig országát és koronáját a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel.
Don Bosco szívében is ott élt egy mindent meghatározó látomás: a kilencéves korában látott álom, amely egész életének irányt adott. Nem országot épített, hanem a kallódó és reményvesztett fiatalok életét mentette, formálta, nevelte. Közben pedig létrehozott egy nagy családot, melynek tagjait megtanította, hogyan lehet derűvel, hittel, munkával és szeretettel „jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat” formálni. Majd életét és művét ő is a Szűzanya vezetésére bízta.
De a lefontosabb kérdés: hol van a mi helyünk ebben a történetben? Mi, a magyar Szalézi Család tagjai, mindkét álomnak örökösei és részesei vagyunk. Örökösei vagyunk Szent István király országépítő víziójának, és részesei vagyunk Don Bosco ifjúságmentő álmának. Ez a kettős örökség nagy ajándék, de egyben komoly felelősség is.
- augusztus 16-án, Don Bosco születésnapján, Don Ángel Fernández Artime – akkor még rendfőnök, ma már az Egyház bíborosa – így fogalmazott ünnepi beszédében:
„1815. augusztus 16-án a Castelnuovo d’Asti-hoz – ma Castelnuovo Don Bosco – tartozó Becchiben, egy földműves családban megszületett a kis Giovanni Bosco, aki kilencévesen azt az álmot látta, amely egész életének és műveinek irányt adott.”
Majd hozzátette:
„A mai fiataloknak is szükségük van a szaléziakra. Szükségük van arra, hogy köztük legyünk. Don Boscót minden korban jelenvalóvá kell tenni. A hála érzéséből arra kell eljutnunk, hogy ma mi magunk legyünk Don Bosco.”
Engedjük, hogy mindez mélyen megérintse szívünket: ma mi magunk legyünk Don Bosco! Magyarországon, a 21. században, a mi városainkban, iskoláinkban, oratóriumainkban, plébániáinkon, közösségeinkben. Tudom, ez nem egyszerű feladat, mert azt jelenti: a ránk hagyott örökséget nemcsak őrizni kell, hanem gyümölcsöztetni is.
Élő örökség – az intelmek kamatoztatása
Szent István király intelmei, Don Bosco álmai és levelei akár porosodó relikviákká vagy múzeumi darabokká válhatnak, ha nem éljük meg és nem adjuk tovább őket. Számunkra viszont élő szavak, amelyek a jelenünket és az életünket formálják. Az intelmek csak addig élnek, amíg magunkévá tesszük, komolyan vesszük, és életté nem váltjuk azokat. Mi vagyunk azok, nekünk kell ma azzá válni, akik – a saját korunk kihívásai között – tovább írják a történetet.
Gyönyörű volt látni ezen a nyáron is, hogy örökségünket nemcsak őrizzük, hanem életté váltjuk: a fiatalok között, együtt a Szalézi Család tagjaként, az Egyházban, amely tőlünk ma is Don Boscót várja.
Don Ricceri – Don Bosco hatodik utóda – VI. Pál pápa a zsinatot lezáró gondolatát folytatva így fogalmaz:
„Nyitottsággal és bizalommal viszonyulunk a változásokhoz, fiatalos lélekkel és bátorsággal tekintünk korunkra; ugyanakkor meg akarjuk őrizni mindazt, ami élő, igaz és örök a hagyományban.” (L. RICCERI, Problemi urgenti e vitali per il nostro rinnovamento, ACS 246.)
Don Bosco merész és új utakat nyitó lelkülettel indult el a megújulás útján, de a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni a mértéket és az egyensúlyt. Ez a magatartás az ő egyik legnagyobb ránk hagyott öröksége. Ma is meghatározza, hogy nézünk szembe korunk kihívásaival.
Ugyanez a lelkület vezette Szent Istvánt királyt is. Merte megvalósítani eszményét: a keresztény Magyarországot. Közben hűséges maradt ahhoz az alaphoz, amelyre mindent épített: Krisztus evangéliumához és a Szűzanya oltalmához. Erről az alapvető hűségről tanít Jézus abban az evangéliumi részben, amelyet augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén olvasunk fel: „Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette… és nagy romhalmaz lett belőle.” (Mt 7,24–27)
A mi feladatunk, hogy az örökségünket e sziklaalapon őrizve tovább építsük. Don Bosco álmát és Szent István király intelmeit úgy éljük meg, hogy azok Krisztus evangéliumán álljanak. Így minden vihar és változás közepette megmaradunk és gyümölcsöt hozunk.
Adjunk hálát a két atya – Államalapítónk és Don Bosco – örökségéért, és köteleződjünk el újra, hogy mindazt, amit ránk hagytak, életünkben és szolgálatunkban megvalósítjuk. Legyünk jelen a fiatalok között, ne csak programokban, hanem kapcsolatokban. Legyünk jelen a Szalézi Család tagjaiként az Egyház és a társadalom életében. Legyen bennünk bátorság nagy terveket szőni, és azokat a Szűzanya oltalmába ajánlani, ahogy tették azok, akiknek nyomdokain járunk.
210 évvel Don Bosco születése után, Szent István ünnepén, mondjuk ki együtt büszkén: ma, itt és most mi vagyunk Don Bosco Magyarországon.
Budapest, 2025. augusztus 16.
P. Vitális Gábor SDB, tartományfőnök
Szaléziak.HU
