Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Alapszabályok elismerése
A Szalézi Alapszabályok elismerése
2018-04-03 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szalézi Társaság Alapszabályainak első fogalmazványát 1858-ban terjesztette fel Don Bosco IX. Piusz pápának, de a végleges jóváhagyásra csak sokkal később, 1874. április 3-án került sor.
1973. február 24-én érkezett Don Bosco Rómába. A pápa szokott atya jóságával fogadta. Don Bosco egy kérvényt hagyott a pápa asztalán, amelyben az alapszabályok végérvényes jóváhagyásáért és a társaságbeli papnövendékek fölszenteléséről való korlátlan intézkedési jogért (dimissioriák) folyamodott. Ámde a végérvényes jóváhagyás elé súlyos akadályok gördültek az egyházi tényezők részéről. Igaz, hogy több mint negyven érsektől, ill. püspöktől érkeztek ajánló levelek a püspökök és szerzetesek szent Kongregációjához, de ugyanakkor olyan értelmű levelek is érkeztek, melyek kézzel-lábbal hadakoztak a Szalézi Társaság megerősítése ellen, hogy nem rendelkezik még olyan szabályzattal, mely alkalmas volna jó alanyokat képezni, s hát végeredményben maga a Társaság úgysem éli túl az alapítóját. Az ellenzék soraiban ott dísztelenkedett az is, akinek elősorban lett volna érdeke és kötelessége a Társaságot támogatni. Don Bosco ez alkalommal sem juthatott dűlőre.
1873 vége felé Don Bosco ismét Rómába ment. 1874. január 5-én megjelent a Szentaytánál, ugyanabban az ügyben, amelyben már februárban is ott járt. A pápától Vigliani miniszterhez vezetett az útja. Nagy befolyását kormánykörökben arra akarta felhasználni, hogy békét teremtsen az állam és az egyház között. Közben ezzel párhuzamosan folytak a tárgyalások a Szalézi Társaság alapszabályai érdekében. Természetesen az akadékoskodások is tovább tartottak, sőt, erősödtek.
1874. március 16-án Don Bosco körlevélben értesítette intézeteit a tárgyalások menetéről. Felszólította a Társaság minden tagját, s a rájuk bízott növendékeket, hogy egy szívvel-lélekkel könyörögjenek a Szentlélekhez, felvilágosító kegyelemért a bíborosok részére, s háromnapi böjtöt rendelt el a szaléziaknak és a Segítő Szűz Mária nővéreknek. Azonkívül március 21-től 23-ig tartó háromnapi ájtatosságot írt elő, hogy reggel, délében és napközben az Anyaszentegyház szükségleteiért és a Szentatya szándékára imádkozzanak, és ezt március 26-tól 28-ig ismételjék meg.
Március 24-én ült össze az első bizottság, s az értekezlet jó eredménnyel járt. 31-én újra egybegyűlt a négytagú bíborosi bizottság. A megbeszélések délelőtt 9 órától 12,30-ig tartottak. Mindannyian megegyeztek abban, hogy kísérletképpen ideiglenesen jóvá kell hagyni, három pedig a végérvényes megerősítés mellett szavazott. Amint Monsignore Vitelleschi titkár április 3-án, nagypénteken este a Szentatya tudomására hozta az eredményt, IX. Piusz így kiáltott föl: „A hiányzó szavazatot magam adom hozzá!” – azzal elrendelte a végérvényes jóváhagyási okmány kiállítását.
(Giovanni Lemoyne: Bosco János élete, I. 368-370.o.)
Szaléziak.HU
