Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Aktuális / Akik ismerték Don Boscót - Giorgio Moglia, földműves

Akik ismerték Don Boscót - Giorgio Moglia, földműves

Akik ismerték Don Boscót - Giorgio Moglia, földműves

2023-05-11 Csütörtök   |   #Aktuális

Don Bosco  •

Amikor Giovannino Boscónak 1827 februárjában egy hideg napon el kellett hagynia a Becchi-beli házukat mert féltestvére, Antonio rossz szemmel nézte tanulási vágyát, a mogliai parasztházba ment munkát keresni. A tanya udvarán találkozott az egész családdal: Luigival, egy 29 éves fiatal apával; Doroteával, aki egy virágzó 26 éves anya volt; hároméves fiukkal, Giorgióval; Luigi nagyon fiatal hugával, a 15 éves Teresával és Giuseppével, Luigi idős nagybátyjával.

Amikor Don Bosco „szenttéavatási eljárása” megkezdődött, Signora Dorotea, egy fehér és törékeny, 91 éves nő éppen elhunyt. 67 éves fia, Giorgio elment a „perre”. Eskü alatt és titokban tette meg vallomását.

A nevem Moglia Giorgio, a néhai Luigi Moglia és Dorotea Filipello fia, 67 éves, Moncucco Torinesében születtem és lakom, foglalkozásom földműves. Azt fogom elmondani, amit a tudomásom szerint tudok, és nem másként.

Akkor ismertem meg Don Giovanni Boscót, amikor hároméves voltam, a fiatal Bosco pedig tizenhárom, akkoriban ő a szüleim házában lakott, mint földműves cseléd. Már akkor Moncuccóban laktunk, Borgata Mogliában. A fiatal Bosco körülbelül két évig maradt a házunkban. Ezalatt minden nap beszéltem vele, mert mondhatni mindig a társaságában voltam, a földeken és otthon is. Valójában, anyám átadott neki megőrzésre, és ezt szívesen tette, de most már nem emlékszem semmire, amit gyerekkoromban mondott volna.

Két szem és négy kalász

Édesanyám mesélte, hogy egy napon a fiatal Bosco, aki délben tért haza a földekről apám nagybátyjával, az öreg Giuseppe Mogliával együtt, aki fáradtan a munkától, lefeküdt, egy kis pihenőt engedélyezett magának. És akkor meglátta a lépcső tetején az ifjú Boscót, aki szintén nemrég tért haza, hogy térden állva mondja az Úrangyalát. Erre nevetve felkiáltott:

– Na nézd csak, mi, akik a gazdák vagyunk reggeltől estig szakadunk bele a munkába, ez meg nyugodtan áll ott fent és imádkozik, teljes békességben. Így aztán könnyen érdemeket szereznek a paradicsomba jutáshoz!

Bosco befejezte az imát, lejött a lépcsőn, és ezekkel a szavakkal fordult oda az öregemberhez:

– Hallja, Ön a tanú rá, hogy nem kímélem magam a munkától. De az biztos, hogy többet kerestem az imádkozással, mint Ön a munkával. Ha imádkozik, a két magból, amit elvet, négy kalász kel ki. Ha nem imádkozik, ha négy magot is vet, csak két kalász szökken szárba belőle. Imádkozzék tehát, és akkor a két magból ön is négy kalászt arat.

A jóember elcsodálkozva a válaszon, felkiáltott:

– Teringettét, hogy én vegyek leckét egy ilyen gyerektől? Bár úgy érzem, nem tudok többet asztalhoz ülni anélkül, hogy előtte ne imádkoznám el az Úrangyalát.

Szabadidejében és esős időben összegyűjtötte a fiúkat

A nagynéném, akit akkoriban egyedülállóként Annának hívtak, elmesélte, hogy szabad és esős idejében az ifjú Bosco maga köré gyűjtötte a fiatalokat, és most katekizmusra tanította őket, most pedig arra, hogyan énekeljenek valami szent dicséretet.

 

Tizenöt évesen a fiatal Bosco tanulmányi okokból elhagyta a házunkat, és akkor tért vissza oda, amikor már pap volt, és már meg sem ismertük. Amikor mindannyian megláttuk és felismertük, nagy örömet éreztünk, és a szüleim azt akarták, hogy velük maradjon. Mivel Bosco édesanyja szorult helyzetben volt, megengedték neki, hogy három hónapig otthon maradjon a nyári szünidő alatt Ez idő alatt mindig odaadóan imádkozott és tanult, és szorgalmasan járt templomba.

Amikor először járt nálunk

Amikor az ifjú Bosco vidéki cselédként került hozzánk, ahogy a szüleim elmondták, az édesanyja engedélyével hagyta el a házat, mert féltestvére rosszul bánt vele. És egy nap estefelé eljött a házunkba. Találkozott apám Giuseppe Moglia nevű nagybátyjával, aki megkérdezte tőle: "Ó, hová mész?" És Bosco így válaszolt: „Keresek egy mestert, aki munkát adna nekem.” Erre a nagybácsi azt mondta neki: "Bravo, akkor dolgozz!", és elküldte. Amikor a nagynéném meghallotta ezeket a szavakat, könyörgött a nagybátyámnak, hogy vegye magához, mentesítse az állatok legeltetése alól és annyira kérlelte, hogy Moglia a házban tartotta.

"Találkoztam az anyjával, Margittal"

Anna nagynénémtől megtudtam, hogy a fiatal Bosco még akkor is imádkozott, amikor a mezőn a nyáj legeltetésével volt elfoglalva. Még mindig emlékszem, hogy amikor az ifjú Bosco már pap volt, elmentem hozzá, és ott maradtam körülbelül három hónapig. Elalvás előtt imádkoztatott, és jó tanácsokat adott. Többek között azt mondta nekem többször:

- A világ legjobb munkája, hogy az elveszett lelkeket jó útra tereljük, a helyes útra.

Máskor azt mondta nekem:

- Aki nem tiszteli apját és anyját, az Isten átkát vonzza magához.

Ezt akkor mondta nekem, amikor elmondtam neki, hogy egy fiatalember a falumból rosszul bánt az apjával.

Ugyanúgy tisztelem, becsülöm és szeretem Don Boscót, mint a saját szüleimet. És ha szükségem van kegyelmekre az Úrtól, hozzá fordulok, hogy megszerezzem azokat. Nagyon vágyom a boldoggá avatására, és ha szükséges, hogy ezért gyalog elmenjek Rómába, szívesen megtenném.

Megismerkedtem az anyjával, akit Margitnak hívtak, parasztasszony volt. Volt egy kis háza és egy kevés szántója. Nem ismertem az apját, mert meghalt, amikor Don Bosco még kisfiú volt. Édesanyját nagyra becsülték a szüleim, a településen és környékén, és mindenki igazán jó keresztény anyaként dicsérte.

Anyám minden évben zoknit adott neki

Amikor a nagybátyám szántotta a mezőt, a fiatal Bosco, aki az ökröket hajtotta, ha mentek anélkül, hogy szükségük lett volna a vezetőre, minden pillanatban elővett egy könyvet és olvasott.

Miután a fiatal Bosco két évig nálunk lakott, egy évig a castelnuovói plébánosnál volt, majd Chieribe ment folytatni tanulmájait.

Édesanyám, amikor már papnövendék volt a szemináriumban, minden évben adott neki néhány pár zoknit, ami azt bizonyítja, hogy saját fiának tekintette.

 

A pappá szentelése utáni első hónapokban hallottam Don Bosco miséjét, amikor Castelnuovóban nyaralt, és épültem tőle. Papságának kezdetén egyszer hallottam prédikálni is, és a rokonaimra és rám is nagy hatással volt.

Láttam a kis házat, amely az Oratórium kezdete volt

Attól kezdve, hogy a fiatal Bosco a mi házunkban lakott, a szabadság pillanataiban igyekezett a fiatalokat magához vonzani, katekizmust, litániát, némi dicséretet tanított és jó példákat mondott nekik. Később, amikor pap lett még inkább felerősödött benne a vágy, hogy jót tegyen az ifjúsággal, majd megalapította az Oratóriumot, hogy szegény fiatalokat fogadjon be. Jómagam, amikor egyszer Torinóban jártam, láttam azt a kis házat, amely az Oratórium kezdete volt, és benne már volt néhány fiatal. Ez alkalommal Don Bosco azt mondta nekem, hogy ha ismerek egy szegény és szülő nélküli fiatalembert, vigyem el őt is Torinóba az Oratóriumába, amely befogadja: valójában kettőt vagy hármat is elvittem. A fiatalok száma egyre inkább nőtt. Az utolsó években, amikor élt, Don Bosco azt mondta nekem, hogy többen voltak a valdoccói Oratóriumban, mint az én falumban, Moncuccóban.

Olvastam néhány könyvet, és kapcsolatba kerültem a Katolikus Olvasmányokkal , amelyeket Don Bosco azért adott ki, hogy vallási dolgokra tanítsa az embereket.

A szőlőjéről kérdezett

Nagybátyám, Giovanni Moglia mesélte, hogy amikor a fiatal Bosco nálunk lakott, négy sor szőlőt ültettek együtt. az egyik ilyen szőlősort fűzfavesszővel szorosan a földhöz kötötte, és ez fáradságos munkájába került. Elfáradt a munkában, hát- és térdfájdalmakra panaszkodott, de a nagybátyám azt mondta neki:

- Csak csináld tovább. Ha nem akarod, hogy öreg korodban fájjon a hátad, akkor most, fiatalon kell, hogy fájjon.

Bosco pedig tovább dolgozott. De néhány pillanat múlva hozzátette: „Nos, ezek a szőlőtőkék fogják a legszebb szőlőt teremni, jobb bort adnak és nagyobb mennyiségben, és tovább tartanak, mint a több.”

Úgy történt, ahogy megjósolta, mert a többi szőlő azon a földön az idő múlásával elpusztult, de az ifjú Bosco által kötöttek 1890-ig kitartottak, mindenki csodálatára. És valahányszor a torinói Oratóriumba jöttem, Don Bosco mindig arról a szőlőskertről kérdezett.

1840-ben Bosco klerikus eljött, hogy keresztapja legyen Giovanni bátyámnak. Édesanyám kimerültségre panaszkodott, félt, hogy nem fog felépülni; amire Don Bosco azt mondta neki: " Légy bátor és légy jókedvű, el fogod érni a kilencven évet. Valójában kilencvenegy éves korában halt meg. Azt kell mondanom, hogy nagyon bízott Don Bosco ígéretében, és bár néha súlyos betegségek sújtották, soha nem akart az orvos által felírt gyógyszereket szedni, mert azt mondta: "Don Bosco biztosított arról, hogy meg fogom élni a kilencven évet". Don Bosco halála után minden nap neki ajánlotta magát, és az ő arcképével az ágyán halt meg.

"Ez az én gazdám"

Don Bosco mindig nagyon hálás volt a családomnak azért a kevésért, amit érte tettünk. Oratóriumának kezdeti éveiben, amikor még nem volt sok fiatal, minden évben elvitte őket házunkba piknikezni. És azt akarta, hogy az ő Oratóriumát tekintsük otthonunknak, amikor Torinóba kell jönnünk. Sokszor maga mellé ültetett az asztalhoz, még akkor is, amikor sok papja vette körül. Egyszer vacsora közben azt mondta papjainak és másoknak: „Ő az én egykori gazdám”, utalva arra az időre, amikor fiatalon apám, Moglia szolgálatában állt.

Don Bosco néhány éve halt meg a valdoccói Oratóriumban. Néhány hónappal azelőtt láttam. Egy magas széken ülve találtam, ereje fogytán volt már, de türelmes volt és jókedvű. Miután megkérdezte tőle, hogy van, azt mondta nekem: „Eh, Isten kezében vagyunk.”

 

bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU

 

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek

Az Oratórium végleges helyére költözik

Az Oratórium végleges helyére költözik

#Aktuális 2024-04-12, Péntek

A Valdoccói Oratóriumot (vagy Szalézi Szent Ferenc Oratóriumot) Bosco Szent János 1846. április 12-én, húsvét vasárnapján alapította. Ez jelképezi az első..

Don Bosco barátai - Don Pietro Merla, az elfelejtett vértanú

Don Bosco barátai - Don Pietro Merla, az elfelejtett vértanú

#Aktuális 2024-04-11, Csütörtök

Don Pietro Merla Don Bosco testvéri barátja volt, aki közösséget alapított az utcanők megmentésére. Egy rablóbanda kövekkel ölte meg. Egy vértanú, akire..

Margit mama receptje a gyógyuláshoz

Margit mama receptje a gyógyuláshoz

#Aktuális 2024-04-10, Szerda

A chieri szemináriumban Bosco János először két évig filozófiai tanulmányokat végzett, amelyeket "logikának" és "fizikának" neveztek (1835-37). 1837-ben..

Don Bosco megérkezik Valdoccóba

Don Bosco megérkezik Valdoccóba

#Aktuális 2024-04-05, Péntek

Don Bosco 1846. április 5- én érkezett meg először Valdoccóba. Virágvasárnap volt, és amint megérkezett, kibérelte a Pinardi-ház fészerét és a..

Brazília – A brazil szaléziak Don Bosco gyermekkori otthonának másolatát építik

Brazília – A brazil szaléziak Don Bosco gyermekkori otthonának másolatát építik

#Szalézi világ 2024-04-04, Csütörtök

Idén a Szalézi Család világszerte egy álom 200. évfordulóját ünnepli. Nem akármilyen álmot, hanem azt, amelyben Jézus és a Szűzanya kilencéves korában..

Címkék

 • 1% • 28EK • 29.EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • álom • Amerika • Amoris Laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ars Sacra Fesztivál • avatás • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bíboros • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • cirkusz • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • csapatépítés • cserkészek • csoda • ...
Összes címke
< Don Bosco 139 éve írta meg híres „római levelét”Felkészülés a Szalézi Munkatársak Egyesülete alapításának 150. évfordulójára >