A Gravissimum Educationisnak – a II. Vatikáni Zsinat dokumentumának – időszerű üzenete a lelkiismeretre nevelésről – Dr. Vitális Gábor SDB szalézi tartományfőnök írása a Bízd Rá Magad olvasói számára.
Sok szülő és nevelő érzi úgy, hogy nehezen találja a közös nyelvet saját gyermekével, tanítványával. Nem csupán azokról a – sokszor valóban megmosolyogtató – rövid videókról van szó, amelyekben gyerekek kérdezik meg szüleiket: "tudod, mit jelent…?". A felnőtt ilyenkor előbb nevet, majd a második-harmadik "szembejövő" videó után már kérdezni kezd: valóban ekkora lett a szakadék a fiatalok és a felnőtt generáció között?
Hogyan érthetem meg a gyermekemet, ha még a szavait, kifejezéseit sem ismerem?
Ami a felnőtt számára kérdés, értelmezés és felelősség, az a fiatal nyelvén gyakran csak ennyi: "cringe", vagy "full random". Ugyanaz a valóság két egészen különböző nyelven kimondva. Ez a nem csupán nyelvi távolság azonban nem marad következmények nélkül.
Bár sokan hajlamosak ezt érzelmi szakadékként értelmezni, a generációk közötti távolság mögött valójában nem a szeretet hiánya áll. Sokkal inkább az a tapasztalat, hogy nehezen találjuk meg a módját a számunkra legfontosabb értékek továbbadására az ő nyelvükön.
Hogyan beszéljünk értékekről egy olyan világban, ahol minden azonnali, látható és választható; ahol ami nem tetszik, az tovább tekerhető, lecserélhető, eldobható?
A II. Vatikáni Zsinat tanítása
A II. Vatikáni Zsinat Gravissimum Educationis kezdetű, több mint hatvan éve megfogalmazott dokumentuma ma is meglepően aktuális módon szól a nevelés kérdéséről.
A zsinat szerint a nevelés nem elsősorban módszertani vagy technikai kérdés, hanem a személy méltóságából fakadó alapvető jog és felelősség. Olyan folyamat, amely figyelembe veszi az ember életcélját, alkalmazkodik egyéni adottságaihoz és kulturális környezetéhez, miközben nyitottá tesz a másokkal való kapcsolatra és a közjó szolgálatára (vö. GE 1).
A zsinat világosan kimondja, hogy a szülők az első és legfontosabb nevelők, és ők – ha hiányoznak – alig pótolhatók (vö. GE 3). Ugyanakkor a nevelés felelősségében nincsenek egyedül. Az iskola – különösen a katolikus iskola – szövetségesként kapcsolódik be ebbe a küldetésbe, olyan közösségi térként, ahol a család és a nevelők együtt munkálkodnak a fiatal kibontakozásán (vö. GE 4; GE 8).
A nevelés végső célja nem merül ki abban, hogy a fiatalokat alkalmazkodóképessé és "kompetenssé" tegye a világban.
Magasabb rendű célja a lelkiismeret formálása: annak segítése, hogy a fiatal képes legyen szabadon és felelősen dönteni, maradjon nyitott a párbeszédre – Istennel és embertársaival –, és állítsa tudását, személyiségét a közjó szolgálatába.
A szabadság tanulható
A fiatal felnőtt számára a szabadság gyakran a választási lehetőségek sokaságát jelenti: mit nézek meg, mit posztolok, mire reagálok. A kérdés ritkán hangzik el így: "miért ezt választom?". Sokkal inkább így fogalmazunk: "mihez van kedvem most?".
A lelkiismeretre nevelés itt kezdődik. Nem tiltásokkal, hanem kérdésekkel. Amikor egy szülő vagy nevelő nem csupán azt mondja: "ezt nem szabad", hanem együtt gondolkodik a fiatallal azon, mi vezetett egy döntéshez, és mi lett annak a következménye, ekkor a szabadság lassan tanulható képességgé válik.
A szabadság nem a lehetőségek száma, hanem az a belső rend, amely segít eligazodni azok között.[1]
A család és az iskola egyazon nyelven beszéljen
Egy gyermek számára zavaró, ha otthon és az iskolában eltérő elvárásokkal találkozik, mert két világ között kell egyensúlyoznia.
Amikor azonban a család és a katolikus iskola szövetségben gondolkodik a nevelésről, a fiatal biztonságos térbe kerül. Nem azért, mert minden kérdésre kész válasz születik, hanem mert azt tapasztalja: egyazon nyelv segít eligazodni az élet kérdéseiben. Ebben a közös térben tanul meg dönteni, hibázni, majd újra próbálkozni anélkül, hogy elveszítené önmaga vagy mások bizalmát.
Tévhit: a katolikus iskola megköt, elszigetel, elzár a világtól
Ez a félelem sokszor abból fakad, hogy a szabadságot leszűkített módon, elsősorban a korlátok hiányaként értelmezzük. Ami kereteket ad, értékeket nevez meg, azt könnyen az egyéni kibontakozás akadályának látjuk. A zsinat azonban egészen másképp gondolkodik.
A Gravissimum Educationis szerint a valódi katolikus iskola nem a megkötöttségek intézménye, hanem az igazi szabadság kiművelésének műhelye.
Olyan nevelési közösséget biztosít, ahol a teljes emberi kultúra a megváltás fényében válik érthetővé (vö. GE 8). Nem a világtól való eltávolodásra nevel, hanem arra, hogy a hit eszközeivel eligazodjunk benne, más szóval nem elvesz a szabadságból, hanem megtanít éretten élni azzal.
Ezt a zsinati szemléletet különösen világosan testesíti meg Don Bosco nevelési tapasztalata, az úgynevezett megelőző módszer. Ez a pedagógia a kapcsolatra és a bizalomra épít, világos határokat ad, miközben teret nyit a hit kérdéseinek személyes megélésére. E nevelési gyakorlata abból a meggyőződésből indult ki, hogy a fiatal nem "megjavítandó probléma", hanem növekedésben lévő személy.
Ezért nem kívülről kívánja formálni, hanem igyekszik előmozdítani a belső érlelődését: kérdésekkel, jelenléttel, közösséggel. A katolikus iskola ebben az értelemben nem zárt intézmény, hanem olyan tér, ahol a fiatal biztonságban megtanulhat dönteni, felelősséget vállalni, és reménnyel tekinteni a saját jövőjére.
Kezdd el ma!
A lelkiismeretre nevelés nem elméleti program, hanem mindennapi gyakorlat. Három egyszerű lépést ajánlok.
- Beszélgess döntésekről!
Ne csak szabályokról essen szó, hanem a döntésekről is. Egy-egy helyzet után kérdezz rá: miért ezt választottad? Nem számonkérésként, hanem érdeklődéssel. Így tanul meg a fiatal gondolkodni a saját döntéseiről.
- Nevelj értékre, ne csak viselkedésre!
A lelkiismeret nem tiltásokból épül, hanem belátásból. Ha egy szabály mögött érték is megjelenik – tisztelet, felelősség, önzetlenség, figyelem a másikra –, akkor a külső keret belülről elfogadott renddé válik.
- Keress szövetségest!
A nevelés nem magányos küldetés. Kapcsolódj az iskola nevelési szemléletéhez: kérdezz, kezdeményezz párbeszédet, oszd meg a dilemmáidat! A közös nyelv biztonságot ad a fiatalnak és neked is.
Továbblépési lehetőségek – a Bízd Rá Magad ajánlásaiból
Pedagógusoknak, nevelőknek
Ha a cikkben megfogalmazott gondolatok a nevelés mélyebb értelméről, a fiatalok kíséréséről és a lelkiismeret formálásáról megszólítottak, az alábbi kezdeményezések további támogatást adhatnak a mindennapi nevelői munkához:
Családi életre nevelés órák az iskolai gyakorlatban – konkrét tapasztalatok és módszerek az iskolai nevelésben
Kulcs a neveléshez – Organikus pedagógia: A nevelés mint az élet szolgálata, átfogó szemlélettel
Fiatalok az élet küszöbén – pedagógusoknak, módszertani támogatással
Szülőknek, családoknak
Ha a gyermeknevelés, a kapcsolódás vagy az elengedés kérdései saját családi életében is aktuálisak, az alábbi programok segíthetnek abban, hogy a szülői jelenlét tudatosabbá és felszabadultabbá váljon:
Van időm Rád – anya–lánya, anya–fia, apa–lánya, apa–fia hétvégék: A minőségi idő és a kapcsolat elmélyítésének tere
Gordon módszer – Szülői eredményességi tréning: Kommunikáció, határok, konfliktuskezelés a családban
Apakulcs tréning – az erősebb kapcsolódásért
Anyakulcs tréning – az elengedés lépései
SZALIM – Fiatalok a fiatalokért: élő példája annak, hogyan válhat a közösség és a felelősségvállalás nevelő erővé.
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Kép forrása: freepik.com
https://bizdramagad.hu/Szaléziak.HU
[1] v.ö. P. BIGNARDI, Cambiamenti sociali e sfide educative, in a cura di V. ORLANDO, Con Don Bosco educatori dei giovani del nostro tempo, Roma 2015. p.52.
