Főoldal / Magyar Tartomány / Don Bosco lelkisége - Szalézi szemmel rátekinteni Jézusra 2.
Don Bosco lelkisége - Szalézi szemmel rátekinteni Jézusra 2.
2023-01-23 Hétfő | #Magyar Tartomány
Egy karizma kezdetén, amit Isten az Egyháznak és rajta keresztül az egész világnak ad, mindig megtalálható egy alapító vagy alapító közösség. Olyan adományról van szó, amely sajátos módon jellemzi a keresztény életet. Az adott karizma a benne részesülő hívő számára különleges vonásokat emel ki: ahogy megérti, szereti és átéli a Krisztust.
A szalézi lelkiség, „ez az eredeti élet- és cselekvési stílus”, amit „Don Bosco átélt és ránk hagyott Isten sugallatára” (Alapszabályaink 10. pont) „mintáját és forrását az Atya küldöttének, Krisztusnak szívében találjuk meg. (A 11)
Felfedezzük Krisztus jelenlétét Don Boscóban, aki életét a fiataloknak adta. Ahhoz, hogy megértsük lelkiségünk központi elemét, túl kell menni Don Bosco személyén. El kell menni a Forráshoz, ahonnan merített: magához Krisztus személyéhez.
Fontos számunkra megismerni és szeretni azt a Krisztust, akit Don Bosco átélt. Azonosítani Krisztus személyének azon vonásait, melyeket mi szaléziak leginkább érzékelünk. Ezután, Általa megragadva és elbűvölve, kíséretébe szegődni.
Don Boscóban, lelki és apostoli átélésén keresztül arra vagyunk hivatottak, hogy szaléziként közeledjünk Jézus Krisztushoz. A Don Bosco által vallott hitnél, és krisztológiai hitvallásnál fontosabb számunkra felidézni átélt hitét, és azt az alapvető magatartást, amelyet Jézus Urunkkal való személyes kapcsolata öltött.
Krisztus Don Bosco számára élő és jelenlévő volt élete és cselekedetei minden percében. Számára Jézus sohasem volt csupán elvont igazság vagy elérni kívánt eszmény.
1858 –ban ezt írja: „Társaságunknak az a célja, hogy egybegyűjtse tagjait, azért, hogy tökéletesedjenek utánozva isteni Üdvözítőnk erényeit, különösen a szegény fiatalok iránti szeretetben.” Keresztény hitének jellemző hozzáállása a kapcsolat, a közelség, a barátság. Ennek a viszonynak jellemzője az a meggyőződés, hogy Jézus Isten Fia, aki emberré lett, a megtestesülés titka.
Amikor Don Bosco bemutatja az Úr Jézust fiainak és azoknak az embereknek, akikhez szentbeszédeit és írásait intézi, a hangsúlyt főleg Krisztus szemléletének misztikus oldalára helyezi, azaz a Mester kimeríthetetlen jóságára, könyörületességére, megbocsátására. Különösen a valdoccói első oratóriumi fiatalok (Savio Domonkos, Magone Mihály, Besucco Ferenc) „Életrajzában”. Ők mind korai halállal haltak meg. Mindnyájuk életében, fejlődésében hangsúlyoz egy jellegzetes szalézi vonást: barátság Jézussal. Legyen rá példa mindenki számára Savio Domonkos életterv szerű mondata az elsőáldozása napján: „Legjobb barátaim Jézus és Mária lesznek”
Ezzel szemben, amikor szalézi társaihoz írt, kezdve az Alapszabályoktól, Don Bosco mindig hangsúlyozza az aszketikus tartalmat, amely Jézus Krisztus követését és utánzását tételezi fel a szerzetesi élet különböző területein. Például a hivatáshoz való hűségről beszélve ezt az útmutatást adja: „Mindenki tegye azt, hogy halálig kitart hivatásában, állandóan emlékezetében tartva az isteni Üdvözítő súlyos szavait: „senki, aki az eke szarvára tette kezét, és hátranéz, nem méltó Isten országára.” Vagy az engedelmességről beszélve ezt írja: „Üdvözítőnk példáján kell, hogy alapuljon, aki a legnehezebb dolgokban is gyakorolta, egészen a kereszthalálig.”
Hangsúlyozni kell, hogy Jézus követését és utánzását nem úgy kell érteni, mint sokba kerülő lemondást, hanem mint szabad és örömteli felajánlást. „Nem egy erényt követünk, hanem egy Személyt, akit a maga teljességében akarunk utánozni és egy Evangéliumot, amelyet teljes voltában igyekszünk átélni” (Don Bosco szaléziaknak szóló életprogramja)
Szem előtt tartjuk az elválaszthatatlan kapcsolatot az evangélium és az élet, a hit és az erkölcs között, úgy ahogyan ezt Don Bosco értette és átélte. Életében és nevelési módszerében az erkölcs sohasem öncél, például a kötelességteljesítés abból a vágyból ered, hogy szeretetből teljesítsük Isten akaratát mindenben. Ez a barátság Istennel soha nem süllyed le a „pajtásságba”. Aki szeret, elkötelezi magát, hogy teljesíti a szeretett személy kifejezett akaratát, sőt még rejtett kívánságait is.
Különösképpen jelentős, milyen erővel foglalkozik Don Bosco a kiengesztelődés szentségének gyakorlatával, ez egyik pillére nevelői építményének. A már említett valdoccói fiúkról írt életrajban is nagyon nyilvánvaló ez. Például Magone Misi fejődésének kulcsaként mutatja be a gyónás erejét. A Jézusba vetett bizalom nem törli el erkölcsi törékenységünk tudatát, sőt a bizalom annál erősebb, minél mélyebb ez a tudat.
Végezetül Don Bosco viszonya az Úr Jézushoz, amit másokba is beolt, elválaszthatatlan a Szentséges Szűzanya iránti áhítatától. A hitre nevelés tervében az ő számára biztos jelszóvá válik Grignon Szent Alajos kedvelt kifejezése: „Márián át Jézushoz.”
P. Ábrahám Béla SDB/Szaléziak.HU
