Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco odaadása Jézus Szent Szíve iránt
Don Bosco odaadása Jézus Szent Szíve iránt
2020-06-19 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco • építkezés • Róma • Szent Szív •
Jézus Szent Szívének ünnepe nagyon kedves volt Don Boscónak és mélyen gyökerezik a szalézi hagyományban. Don Bosco nagy odaadással volt a Szent Szív iránt: "Igazi melegségként jár át bennünket – mondta – ez maga Isten szeretete, és nemcsak önmagáért van, hanem hogy máshova is elvigyük és a lelkünk részévé váljon." Ezt az odaadást a gyakori gyónás és áldozás fejezi ki, valamint hogy ragaszkodott hozzá, hogy naponta részt vegyen szentmisén, ezek az oszlopok, amelyeknek támogatniuk kell a nevelés épületét és animálni a megelőző módszert a gyakorlatban.
Élete alkonyán Don Bosco elfogadta XIII. Leó pápa megbízatását, hogy befejezze a római Szent Szív-bazilikát, amelynek építését IX. Piusz pápa kezdte meg 1870-ben és Don Bosco 1880-1887 között néhány év alatt befejezte, de nagyon sok áldozatot hozott érte. A falakba sok kemény munka és sok bizonytalanság is beépült és ott rokkant meg Don Bosco egészsége is.
Boldog Rua Mihály
Don Bosco első utódja 1899. december 31-én a Szent Szív-bazilikában felajánlotta a Szalézi Társaságot Jézus Szentséges Szívének, és hangsúlyozta annak fontosságát, különösen a formációs házak szempontjából. Azt kérte, hogy a novíciusok szenteljék magukat a Szent Szívnek. Néhány nappal a halála előtt Don Rua megkérte Don Francesco Cerrutit, hogy imádkozzon a Szent Szívhez a hivatásokért.
Bemutattak neki egy imát, amelyet jóváhagyott, elmondott és kért belőle egy példányt, amit a párnája alá tett: "Ó, Jézus Legszentebb Szíve, küldj jó és méltó munkásokat a Jámbor Szalézi Társaságba, és tartsd meg őket hűségben, kérlek, hallgass meg! "
Krisztus Szíve - a nevelő szíve
"Mindenekelőtt egy erőteljes meghívás, hogy köszönetet mondjunk az Atyának, mert egyenként néven szólított minket, hogy szeretetének jelei és hordozói legyünk az Egyházban, megkönnyítve így számunkra annak a lelkipásztori szertetnek a megfogalmazását, amelyet az egyház iránti szenvedélyünk és a fiatalok iránti hajlandóságunk jelez - kommentálja Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora, aki azt javasolja, hogy ezen az ünnepen elmélkedjünk és imádkozzunk a Szalézi Alapszabály csodálatos 11. cikkelyének szavaival, amely kimondja:
„A szalézi lelkiség mintáját és forrását az Atya küldöttének, Krisztusnak szívében találjuk meg.
Az evangélium olvasásakor fogékonyabbak vagyunk az Úr arculatának bizonyos vonásaira: az Atya iránti hálájára azért az ajándékért, hogy minden embert meghívott az üdvösségre; a kicsinyek és a szegények iránti különleges szeretetére; buzgóságára az igehirdetésben, a betegek gyógyításában, az üdvösség munkálásában, amelyekkel az Isten országának eljövetelét sürgette; a Jó Pásztor magatartására, aki szelídséggel és önmaga odaajándékozásával nyeri meg az emberek szívét; arra a törekvésére, hogy a tanítványokat a testvéri közösség egységébe gyűjtse össze.”
Jézus szíve nem pusztán erkölcsi példa, amelyet követni kell, hanem a vele való élő találkozásnak köszönhetően ez egy ajándék, amelyhez megpróbáljuk hozzá igazítani a szívünket. Ma mindenekelőtt egy olyan világban, ahol sok fiatalnak nincs jövője, és sok családot kimerít a súlyos erkölcsi, kulturális, gazdasági és társadalmi válság, Isten szeretetének átalakító tapasztalata a remény bejelentése az ismétlődő kétségbeesett kísértések között.
A római Szent Szív-bazilika
1870 körül hevesen erősödött a Jézus Szent Szíve iránti erőteljes mozgalom, különösen Franciaországban és Olaszországban. IX. Piusz új templomot akart szentelni a Szent Szívnek a Termini állomás környékén.
A templom építése már az alapoknál megállt az anyagi források hiánya és a belső rendezetlenség miatt. Az új pápa, XIII. Leó, aki 1878 februárjában vette át IX. Piusz helyét, Giovanni Boscót bízta meg a vállalkozással, akinek találékonyságát és feltétel nélküli engedelmességét a pápának XIII. Leó jól ismerte.
1880. április 5-én XIII. Leó utasította Don Boscót, hogy vállalja a felelősséget az épülő templomért, jelezve, hogy nem rendelkezik forrásokkal, hogy megbízhassa őt: Don Bosco elfogadta, és egyetlen feltételeként az építkezés kibővítésének lehetőségét állította a pápa elé, hogy a templom mellett egy oratóriumot is egy intézetet, ahol mesterséget tanulhatnak az abból a vársorészből származó szegény fiatalok.
A templom építése óriási áldozatokat jelentett a már idős pap számára, de meglepő sebességgel haladt tovább. Több alkalommal a rendelkezésre álló források kiapadtak, de Don Bosco elrendelte, hogy ne szakítsák félbe a munkát: ilyenkor a legmeglepőbb módon érkeztek az adományok, amelyek fedezték az adósságokat és lehetővé tették az építkezés folytatását.
Don Bosco nagy sírása
1883-ban megáldják az új templom kórusát és a szentély. A következő évben Leó pápa nemzeti gyűjtést hirdet a homlokzat finanszírozására. 1887 elején a külső építkezés befejeződött, és folyamatban vannak a belső befejező munkák: Don Bosco 72 éves, már életének végén jár.
1887. április 20-án Don Bosco Torinóból elindul utolsó római útjára: ismét találkozott XIII. Leó pápával, aki dicsérte eredményességéért és szeretettel a szívébe zárja. 1887. május 14-én ünnepélyesen felszentelték a Szent Szív templomot a Castro Pretorióban.
1887. május 16-án a megfáradt, beteg Don Bosco az új templomban misézett a Segítő Szűzanya oltáránál: ez volt az egyetlen alkaolm, hogy szentmisét mutatott be a Szent Szíve templomban. A szertartást tizenöt alkalommal megszakította az idős pap zokogása, akit megrázott híres álma, melyet kilenc éves korában álmodott: abban a pillanatban teljes mértékbenfény derült a jelentésére, és ezzel együtt hosszú földi küldetésére.
www.sacrocuore-bologna.it - Don Pascual Chávez Villanueva SDB, Don Bosco kilencedik utóda/Szaléziak.HU
