Gondolatok a rózsafüzérrel kapcsolatban
2017-10-18 Szerda | #Aktuális | ARCHIVÁLT
ima • elmélkedés • Szűz Mária •
„Az anyám, aki 5-14 éves koráig Észak-Haledonban, a Mária Keresztények Segítsége Árvaházban nevelkedett, szerette a rózsafüzért. Később, már hatgyerekes családanyaként, sokszor együtt marasztalta a családot vacsora után, hogy családként mondjuk el a rózsafüzért. Természetesen, az én protestáns apám is ott volt, aki akkor érkezett haza a Clifton Ploch Farmról, ahol napközben dolgozott. Nyilvánvaló volt, hogy az egyik imaszándék az volt, hogy „apa katolikussá váljon”. Persze, ekkor mindenki apára nézett. Mit érezhetett ilyenkor, ott ülve köztünk?
Csak harminc évvel később, a halálos ágyán, három nappal a halála előtt vette fel hivatalosan a római katolikus vallást, egyszerűen a hitvallás szavaival, az evangélikus keresztsége érvényes volt. Amikor megkérdeztem, azt mondta: „Ezt anyádért teszem.” A koporsóban az ujjai között egy gondosan elhelyezett rózsafüzér volt. A család apai ágának rokonsága, a nagynénéim, a nagybácsik és az unokatestvérek egy kicsit meglepődtek, amikor meglátták. Kevesen tudták, hogy „önként” évek óta mondta a családjával a rózsafüzért.
Valójában emlékszem, hogy a nővére, Katherine megkérdezte anyámat a temetésen: „Ó, hát Eddie katolikus volt?” „Természetesen” - mondta anyám. Ez volt az egyik alkalom, amikor kezdtem megérteni a rózsafüzér imádkozásának hatalmát és misztériumát. Elmondani a rózsafüzért annyit jelent, hogy el kell hagyni a kronológiai idő zárt dimenzióját, és el kell indulni egy titokzatos és időtlen utazásra. Ezen az utazáson átéljük Jézus misztériumának örömteli és fénylő, szomorú és dicsőséges pillanatait Máriával, aki együtt sétál most velünk, ahogy egykor Vele együtt sétált.
Tudom, hogy a szó szoros értelmében véve a rózsafüzér nem Máriáról szól, nem máriás imádság. Annak ellenére, hogy a legtöbb szó valójában neki szól, aki áldott az asszonyok között, ezek a szavak csak azért hangzanak el, hogy utat nyissanak az elmélkedésnek azokról az misztériumokról, amelyeket ő valaha, valós időben átélt, az időtlen üdvösség titkairól.
Mária imádkozta a rózsafüzért? Egyszer megijedtem ettől a túlságosan pietisztikus és alig teológiai lehetőségtől. A Port Chesterben, a Rózsafüzér Királynője plébánián eltöltött éveim alatt, nem beszélve az utazásaimról a Máriának szentelt kápolnákhoz, templomokhoz, szentélyekhez és bazilikákhoz a közép-amerikai-térség régiójában tett látogatásaim alkalmával, először megijedtem a nép egyszerű vallásossága láttán - például, hogy szentolvasót helyeznek el a Mária szoborra. Nem lehet elmenekülni a latin-amerikai nép Mária iránt érzett tapintatos szeretetétől. Számos címmel és megszólítással illetik, mint a „Madrecita”, „la Morenita”, „la Virgen”.
És semmiképpen sem zavartatják magukat, hogy ezt hangosan ki is mondják: felvonulások, szentélyek, Guadalupe tetoválások és pólók, ékszerek hirdetik. És Mária szobrai, mondjuk csak ki, sok-sok rózsafüzérrel a kezében. Micsoda anakronizmus, gondoltam én.
De várjunk csak! Van itt valami mélyebb. Nem arról van szó, hogy Mária önmagához imádkozik. Ez azért van, hogy példát mutasson nekünk, meghívjon, hogy csatlakozzunk hozzá, hogy felidézzük Fia, a mi Megváltónk életének örömteli, fénylő, szomorú és dicső pillanatait: hogy jelenvalóvá tegyük; hogy elképzeljük vagy átelmélkedve átéljük őket - természetesen Mária társaságban.
Ahogy segített Jézusnak, hogy emberré váljon akkor, úgy segít nekünk, hogy kereszténnyé váljunk most.
Krisztus születésének, életének, halálának és feltámadásának titkai nem zárultak le 2000 évvel ezelőtt. Olyan jelentősen túlmutatnak a történelem puszta pillanatain, amennyire csak lehetséges. A rózsafüzér több annál, mint felidézni fontos pillanatokat Jézus élettörténetéből. Belép és átéli a misztériumot most. Bevallom, hogy merészkedtem hozzáadni a saját változatomat a rejtélyek szokásos áramlásához. A dicsőségesben szeretem a negyedik és az ötödik titkot összekapcsolni: „Aki téged, Szent Szűz a mennybe fölvett és megkoronázott.” Az ötödik titoknak pedig szeretek megemlékezni arról, hogy „Krisztus újra eljön”. Így a rózsafüzér bezár egy teljes kört, az első örömteli titoktól, Máriával készülve Krisztus első eljövetelére, az utolsó dicsőséges titokig, előkészülve Máriával Krisztus második eljövetelére, amikor Mária testestől és lelkestől az ő jobbján ül, segítve mindannyiunkat abban, hogy megéljük a mi saját IGEN-ünket.
P. Tim Ploch SDB, az Interamerika Régió tanácsosa - ANS – Róma/Szaléziak.HU
