Főoldal / Szalézi világ / Szíria - Szaléziak egy háborús országban – 1
Szíria - Szaléziak egy háborús országban – 1
2017-10-21 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
„Amikor az üdvözlő vacsora után a szállásunkra érünk, lefekszünk. Mielőtt elalszunk, robbanásokat hallunk, pedig nincs Újév. Puskák vagy ágyúlővések. Hajnalban is hallom őket, ahogy felébredek az ablakból beszűrődő fénynek köszönhetően. Istenem, egy olyan országban vagyok, ahol vannak olyan emberek, akik lőnek, és olyanok, akik meghalnak” – így ír Giampietro Pettenon szalézi testvér, a Missioni Don Bosco elnöke, első missziós útjáról Damaszkuszba, találkozásáról Szíriával.
A damaszkuszi szalézi közösség négy papból áll. Gyönyörű oratóriumot vezetnek, amelyet 1300 gyerek, tizenéves és fiatal látogat. Mind különböző rítusú keresztények. Az udvar és a helyiségek, ahol csoportokban találkoznak, így az oratórium is különböző napokon más-más korcsoportokat fogad. Busz megy értük és veszi fel őket előre meghatározott helyeken, nyilvánvalóan biztonsági okokból.
Mi is felszálltunk a buszra. Először 16-17 éves fiúk szálltak fel. A következő állomáson ugyanazon korú lányok vártak. Mind szépek és jól öltözöttek. Hogyan is lehetne máshogy, hiszen pénteken délután mindannyian békében együtt tölthetik az időt? Milyen szép látni azokat a fiatalokat, akik az országuk előtt álló dráma ellenére a jövőbe néznek és álmodnak. Hogyan is lehetne másképp? Ez az ő idejük, és senki sem tudja elvenni tőlük, még egy olyan piszkos és bonyolult háború sem, mint ez, amelyet mások a vezetéshez fűzött érdekeik miatt ki tudja, meddig folytatnak még.
A Damaszkuszban tett látogatásunk folytatásaként fájdalomról, pusztításról és halálról szóló történeteket hallunk. Átmegyünk a városon, közeledünk a peremterületekhez, amelyek a lázadók kezében vannak. Amit látunk, sokkoló. Lerombolt épületek, füstös fekete falakkal, lyukakkal a falakon, amelyek egykor szobák, nappalik, hétköznapi emberek otthonai voltak. Néhány órára turistákként elmegyünk az óvárosba is, és egy ősi és keskeny utcán sétálunk. Hirtelen erőteljes ágyúlövés dörren, olyan közel, hogy mindannyiunkat megbénítja. Egy idő után egy férfi az egyik bárból int, hogy ez semmi, és folytathatjuk utunkat. Másnap arról szólnak a hírek, hogy egy ágyúlövedék ugyanazon a sikátoron, a sok apró és jellegzetes épület között, hét ember halálát okozta. Ott jártunk, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, de - szerencsére - előző nap.”
ANS – Damaszkusz/Szaléziak.HU
