Ismerjük meg Boscót 8. - Szalézi Szent Ferenc szelleme
2026-05-05 Ma | #Aktuális
Don Bosco oratóriuma és Szalézi Szent Ferenc között egyre erősödő kötelék alakult ki. Az, hogy őt választotta védőszentként, Barolo márkinő tevékenységének körében merült fel, és ezt megosztotta a Rifugio (Menedék) káplánjaival is, egy olyan környezetben, ahol Don Bosco számára a szalézi lelkiség már ismerős volt. Pietro Stella inkább lelki rokonságról és összhangról beszél, mintsem egy egyszerű véletlen találkozásról. Don Bosco számára Szalézi Szent Ferenc a lelkipásztor, a nevelő és a szeretet apostolának mintaképévé vált. Számos hivatalos dokumentum tanúsítja a „Szalézi Szent Ferenc Oratóriuma” elnevezés hivatalos bevezetését, az ünnepének megünneplését, az egyházi és világi hatóságokhoz intézett kérelmeket, valamint a IX. Piuszhoz címzett petíciókat, amelyek az Oratóriumot a fiatalok vallási nevelésének szentelt kongregációként mutatják be.
Mert példaképet és tanítót választott magának.
A katekizmus és Szalézi Szent Ferenc közötti kapcsolat minden bizonnyal Don Boscónak és a Rifugio két káplánjának, Borel teológusnak és Pacchiotti atyának a közös kezdeményezése volt. Ez nem meglepő. Szalézi Szent Ferenc mind a szemináriumban, mind a konviktusban jelen volt Don Bosco életében. Ráadásul a Barolo-i intézmény működése különösen szorosan kapcsolódott a savoyai püspök személyéhez és lelkiségéhez. A Szent Anna Nővérek Intézetének Alapszabályában és Szabályzatában az elmélkedéssel kapcsolatban a következőket állapították meg: „A nővérek követik Szalézi Szent Ferencnek az elmélkedéshez előírt módszerét, amelyet a Bevezetés a lelki életbe (Filótea – a ford.megj.) című művének második részében ismertet.” Az Oratóriumi emlékiratok szerint Don Bosco tudta, hogy „ Barolo márkinő szándékában állt egy papi kongregációt alapítani ezzel a címmel, és ezzel a szándékkal rendelte meg a szent festményét”.
Don Boscóról és Szalézi Szent Ferencről szóló esszéjének végén Pietro Stella felteszi a kérdést: „Véletlen találkozás vagy spirituális identitás?” És így válaszol: „A fentiekből világosan kitűnik, hogy a 19. század elején minden szeminarista, és így Don Bosco számára is elkerülhetetlen volt a találkozás Borromeo Szent Károllyal és Szalézi Szent Ferenccel. Belépése a torinói egyházi konviktusba, majd Barolo márkinő intézményeibe segített abban, hogy egyfajta vonzódás alakuljon ki benne, és hogy a lelkipásztorok példaképeként tisztelt Szalézi Szent Ferencből a nevelők védőszentje és példaképe váljon. Lelki identitás? Inkább azt mondanám: rokonszenv, összhang és odaadás a szent, mint közbenjáró iránt a tridenti vallásosság keretein belül. Mindez nem zárja ki azt a tényt, hogy létezett egyfajta nyitottság egy konkrétabb lelkiség felé, amelyet a szent példakép és tanító tanításai szerint szerveztek és éltek meg.” Ennek fényében Don Bosco másik két indoka, amelyet az oratórium nevének magyarázatára adott, szintén hihetővé válik, szinte megbízásként az ott dolgozók számára: a szelídség szentjét védelmezőként és példaképként tekinteni, mind a fiatalok nevelőjeként, mind a katolicizmusnak a protestáns prozelitizmussal szembeni apologétájaként. Ez már a chablais-i apostol Egyháztörténetben felvázolt portréjából is kitűnt. Ebben felidézte a tridenti zsinat után történteket: „Élénk apostoli buzgalom ébredt fel számos evangéliumi munkásban, akik munkájukkal és szentségükkel begyógyították az eretnekek által az Egyházon ejtett sebeket és visszaadták a régi idők lelkesedését. Közülük V. Szent Piusz, Szent Teréz, Borromei Szent Károly, Néri Szent Fülöp, Szalézi Szent Ferenc és Páli Szent Vince érdemelnek külön említést.” Mindannyiukról kiemelte a lelkipásztori és apologetikai szempontokat.
Ezeket különösen erős missziós hangvétellel emelte ki a Szalézi Szent Ferencnek szentelt rövid életrajz: „Isten hangjától vezérelve, aki nagy dolgokra hívta, csupán a szelídség és a szeretet fegyvereivel indult el Chablais felé. A romos templomok, a lerombolt kolostorok és a ledöntött keresztek láttán megtelt buzgósággal és megkezdte apostoli munkáját. Az eretnekek zajongtak, sértegették és megpróbálták meggyilkolni. Ő azonban türelmével, prédikációival, írásaival és figyelemre méltó csodáival lecsillapított minden zavargást, megnyerte a gyilkosokat, lefegyverezte az egész poklot, és a katolikus hit úgy diadalmaskodott, hogy rövid idő alatt csak Chablais-ban több mint hetvenkétezer eretneket hozott vissza az igaz Egyház kebelébe.”
A Rifugio a savoyai szentnek szentelt kápolnájának megáldása után számos dokumentum szentesíti az Oratórium jövőbeli szalézi elnevezését. Ez hamarosan megjelenik a városi hatóságokhoz intézett kérelemben, amelyben egy tágasabb helyiség használatát kérték „egy fiúkból álló társaság számára, akik minden vasárnap és ünnepnapon összegyűlnek egy Szent Szalézi Ferenc védelme alatt álló oratóriumban”. Szalézi Szent Ferenc ünnepét minden bizonnyal 1846-tól ünnepelték, ahogyan Borel az Oratóriumi emlékiratok február 1- jei dátummal keltezett költségei között feljegyezte: „Különböző ajándéktárgyak Szent Ferenc ünnepére.” További közös kérelmek is érkeztek, általában Borel kézírásával, az érsekhez vagy másokhoz címezve, „a fővároson kívül, Valdoccóban nemrégiben megnyílt Szalézi Szent Ferenc Oratóriuma fiataljainak oktatásával foglalkozó papoktól”. 1846. november 11-én arra kérték az érseket, hogy engedélyezze „a keresztút szent gyakorlatának bevezetését”, majd a Valdoccóba költözést követően egy másik kérésben, hogy a korábbi oratóriumot világi célúvá alakíthassák át a Szent Filoména kis kórház javára”. Június vége felé megkeresték Torino polgármestereit, hogy használaton kívüli bútorokat szerezzenek be egy vasárnapi iskola felszerelésére „írni és olvasni tanulni vágyó” fiatal számára. Azonban egy 1847. december 18. előtti keltezésű, az érseknek címzett levelet csak „Gio. Bosco atya” írta alá, amelyben „a Szalézi Szent Ferenc Oratóriumának lelki vezetéséért felelős Bosco Gio atya és T. Borel úr, miután új oratóriumot nyitottak a Viale de Platani és R. Valentino - Porta Nuova között, arra kérik Monsignor Fransonit, hogy „bízza meg a Madonna degli Angeli plébánosát a megáldásráa, engedélyezze a szentmise bemutatását és áldás adását az Oltáriszentséggel, ahogyan azt a Szent Ferenc Oratórium esetében 1844. december 6-i rendeletével már engedélyezte”.
Figyelemre méltó volt az a bemutatás, amelyet Don Bosco magáról és az Oratóriumról adott egy, IX. Piuszhoz intézett, 1848. december 14. előtti petíció elején, amelyben arra kért engedélyt, hogy szentáldozást szolgáltathasson ki a karácsonyi éjféli misén. „Giovanni Bosco atya, a torinói Szalézi Szent Ferenc Oratórium igazgatója alázatosan tájékoztatja Szentségedet, hogy ezt az oratóriumot az egyházi és polgári hatóságok engedélyével alapították a városban, és általában jámbor fiatalok gyülekezete látogatja, és más nemű személyek nem vesznek részt rajta.”
Szent Ferencnek az oratórium patrónusaként való bemutatása a IX. Piuszhoz 1850. augusztus 28-án kelt petíciókban érte el csúcspontját, amelyek célja az első kettőben a búcsúk elnyerése, a harmadikban pedig a felhatalmazás megadása volt a búcsúköteles rózsafüzérek, feszületek és érmek megáldására. Itt a kongregáció és az oratórium kifejezések szinonimaként jelentek meg. A kongregáció kifejezés jelenthette mindazokat, akik az egyes oratóriumokban gyűltek össze, vagy az egyházi és világi személyek csoportját, akik a különböző tevékenységek előmozdításában vettek részt, mind pedig – ami megfelelőbb – az előbbiek és az utóbbiak együttesére.
„Giovanni Bosco torinói pap – áll az egyik petícióban – alázatosan tájékoztatja Szentségedet, hogy a városban jogszerűen megalakult egy kongregáció Szalézi Szent Ferenc és védelme alatt, amelynek ő az igazgatója, és amelynek nincs más célja, mint az elhagyott fiatalok vallási és jámbor nevelése.” Különböző búcsúkat kértek a „tagok” számára, végül pedig egy 300 napos részleges búcsút mindazok számára, akik – még ha nem is tagok – részt vesznek a körmenetben, amelyet az említett szent tiszteletére általában az év minden hónapjának első vasárnapján tartanak.”
Forrás: Pietro BRAIDO, Don Bosco prete dei giovani nel secolo della libertà,1. kötet, 191. o.
donbosco.press/Szaléziak.HU
