Legyetek „a közösség képviselői” egy háborúk sújtotta világban
2025-07-30 Tegnap | #Egyház
A digitális misszionáriusoknak szentelt jubileum alkalmából a Szent Péter-bazilikában Tagle bíboros által celebrált mise végén XIV. Leó három nyelven mondott köszöntőben arra buzdítja a fiatalokat, hogy „javítsák meg a hálózatokat”, hirdetve a békét a „háború drámai helyszínein”, valamint az „értelmüket vesztettek üres szívében”. A „szépség” és az „igazság fénye” a kulcs a „könnyedség” és az „álhírek” logikájának leküzdéséhez.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, béke legyen veletek!
Kedves testvéreim, ezzel a köszöntéssel kezdtük: béke legyen veletek!
Mennyire szükségünk van a békére ezekben az ellenségeskedéssel és háborúval jellemzett időkben, amelyek arra hívnak minket, hogy tanúságot tegyünk a feltámadt Úr üdvözléséről: „Béke legyen veletek!” (Jn 20,19) Legyen az ő békéje mindannyiunkkal, szívünkben és tetteinkben.
Ez az Egyház küldetése: békét hirdetni a világnak! A béke, amely az Úrtól származik, aki legyőzte a halált, elhozza nekünk Isten megbocsátását, megadja nekünk az Atya életét, és megmutatja nekünk a Szeretet útját!
1. Ez az a küldetés, amelyet az Egyház mindannyiótokra bíz, akik jubileumotokra Rómába jöttetek. Azért vagytok itt, hogy megújítsátok elkötelezettségeteket a keresztény remény táplálása iránt a közösségi hálózatokon és az online terekben. A békét mindenhol kell keresni, hirdetni és megosztani, mind azokon a helyeken, ahol a háború tragédiáját látjuk, mind pedig azok üres szívében, akik elvesztették az élet értelmét, az önvizsgálat és a lelki élet iránti vágyat. Talán ma nagyobb szükségünk van missziós tanítványokra, mint valaha, akik a feltámadt Úr ajándékát közvetítik a világnak; akik a világ végére is hangot adnak a Jézus által nekünk adott reménységnek (vö. ApCsel 1,3-8); és akik elmennek mindenhová, ahol várakozó, kereső és szűkölködő szív van. Igen, a világ végére, a legtávolabbi helyekre, ahol nincs remény.
2. Van egy második kihívás is ebben a küldetésben: mindig keresd Krisztus „szenvedő testét” minden testvéredben és nővéredben, akivel online találkozol. Ma egy új kultúrában élünk, amelyet mélyen jellemez és formál a technológia. Rajtunk múlik – mindannyiótokon –, hogy ez a kultúra emberi maradjon.
A tudomány és a technológia hatással van arra, ahogyan a világban élünk, sőt arra is, hogyan értetjük meg önmagunkat, hogyan viszonyulunk Istenhez és egymáshoz. De semmi, ami az emberből és az ő kreativitásából származik, nem használható fel mások méltóságának aláásására. A mi küldetésünk – a ti küldetésetek – a keresztény humanizmus kultúrájának ápolása, és ezt együtt kell, hogy tegyük. Ez a „hálózat” szépsége mindannyiunk számára.
A történelem során végbement kulturális változások közepette az Egyház soha nem maradt tétlen; mindig arra törekedett, hogy minden kort Krisztus fényével és reménységével világítson meg azáltal, hogy megkülönbözteti a jót a rossztól, és azt, ami jó, attól, amit meg kell változtatni, át kell alakítani és meg kell tisztítani.
Ma egy olyan kultúrában élünk, ahol a technológiai dimenzió szinte mindenben jelen van, különösen mivel a mesterséges intelligencia széles körű elterjedése új korszakot jelent az egyének és az egész társadalom életében. Ezzel a kihívással szembe kell néznünk: el kell gondolkodnunk tanúságtételünk hitelességén, azon, hogy képesek vagyunk-e hallgatni és beszélni, valamint azon, hogy képesek vagyunk-e megérteni és megértetni magunkat. Kötelességünk együtt dolgozni egy olyan gondolkodásmód, egy olyan nyelv kialakításán, korunk nyelvén, amely hangot ad a Szeretetnek.
Nem pusztán tartalomgyártásról van szó, hanem a szívek találkozásáról. Ez magában foglalja a szenvedők felkutatását, azoknak az embereknek az megismerését, akiknek meg kell ismerniük az Urat, hogy begyógyíthassák sebeiket, talpra állhassanak és értelmet találjanak az életükben. Mindenekelőtt ez a folyamat azzal kezdődik, hogy elfogadjuk saját szegénységünket, elengedünk minden színlelést, és felismerjük az Evangélium iránti eredendő igényünket. És ez a folyamat egy közösségi törekvés.
3. Ez elvezet minket a küldetés harmadik felhívásához, amelyet mindannyiótoknak intézek: „Menjetek, és foltozzátok meg a hálókat!” Jézus akkor hívta el első apostolait, amikor a halászhálóikat foltozták (vö. Mt 4,21-22). Ugyanezt kéri tőlünk ma is. Sőt, arra kér minket, hogy szőjünk más hálókat is: kapcsolatok, szeretet, ingyenes megosztás hálózatait, ahol a barátság mély és hiteles; ahol megjavíthatjuk, ami elromlott, kigyógyulhatunk a magányból, nem a követők számára koncentrálhatunk, hanem minden találkozásban megtapasztalhatjuk a végtelen Szeretet nagyságát; olyan hálózatokat, amelyek inkább másoknak adnak teret, mint magunknak, ahol semmilyen „buborék” nem hallgattathatja el a leggyengébbek hangját; olyan hálózatokat, amelyek felszabadítanak és megmentenek; olyan hálózatokat, amelyek segítenek újra felfedezni az egymás szemébe nézés szépségét; az igazság hálózatait. Ily módon minden megosztott jóság története egyetlen, hatalmas hálózat csomója lesz: a hálózatok hálózata, Isten hálózata.
Legyetek a közösség képviselői, akik képesek lebontani a megosztottság és a polarizáció, az individualizmus és az egocentrizmus logikáját. Összpontosítsatok Krisztusra, hogy legyőzhessétek a világ logikáját, az álhírekét, a könnyelműséget az Igazság szépségével és fényével (vö. Jn 8,31-32).
Mielőtt áldással zárnám és megköszönném az Úr melletti tanúságtételeteket, szeretnék köszönetet mondani mindazért a jóért, amit tettetek és továbbra is tesztek az életetekben: azért, hogy követitek álmaitokat, a szereteteteket az Úr Jézus és az Egyház iránt, a szenvedőknek nyújtott segítségért és a virtuális országutakon való utazásotokért.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
