Főoldal / Szalézi világ / Lengyelország – Egy ukrajnai menekült család története
Lengyelország – Egy ukrajnai menekült család története
2023-07-04 Kedd | #Szalézi világ
Lengyelország • Ukrajna • háború •
Mikola Szkriminszkij ukrán férj és nyolcgyermekes édesapa, akinek az ukrajnai orosz invázió kezdete után családjával együtt el kellett hagynia az országot, biztonságos helyet keresve. Lengyelországban a szaléziak fogadták be, akiknek Mykola nem mulasztja el kifejezni hatalmas háláját a sok segítségért és támogatásért.
Mykola szerette volna megosztani történetét, a szenvedés, de a remény és a szolidaritás történetét is, amely ismét rávilágít a szaléziak fáradhatatlan munkájára mindazok érdekében, akiket ez a több mint egy éve tartó háború érintett. .
„Az orosz csapatok nagyszabású ukrajnai inváziójának megkezdése után a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Ukrajnát, hogy biztonságos helyet keressünk családunknak, gyermekeinknek. Úgy döntöttünk, hogy Lengyelországba megyünk” – mondja Mykola. „Amikor megérkeztünk Krakkóba, felvettük a kapcsolatot a szaléziakkal, és vendéglátást kértünk.
A szalézi válasz nem sokáig váratott magára. Mykolát, feleségét és nyolc gyermeküket kedvesen fogadták, azonnal meleg ételt, szállást és mindenekelőtt közelséget és lelki támogatást kaptak. Néhány hónap elteltével a jótevők egy házat bocsátottak Mykola család rendelkezésére Oświęcimben, hogy beköltözhessenek és ott élhessenek, amíg szükséges.
„A családom egy része, a feleségem és a legkisebb gyermekeink már hat hónapja ott élnek, hála a jótevőknek. A legidősebb gyermekeim azonban vissza akartak térni Ukrajnába, és ott folytatni tanulmányaikat” – folytatta.
A hazatérés sok ukrán számára, akik az országuktól távol élnek, lelkes és állandó vágy. Így van ez Mykolával, a feleségével és a fiaikkal is. Emiatt, miután a legidősebb fiak vissza akartak térni Ukrajnába, a pár beleegyezett. A helyzet, bár továbbra is nehéz, változott a tavalyi évhez képest, és a visszatérés ma már nem lehetetlen hipotézis. Így hát a fiatalok elhagyták Oświęcimet, és visszatértek Zsitomirba. Itt is a szaléziak fogadták őket, és megnyitották előttük egy gimnáziumot, amelyet közvetlenül Zsitomir városában vezetnek.
„A szaléziak mind Lengyelországban, mind Ukrajnában segítenek nekünk. Hálás vagyok és mindig is hálás leszek a támogatásért, amit kapunk.” – zárta gondolatait Mykola. Ez egy drámai helyzet a családom és sokak számára, valamint egész Ukrajna számára. De örülök, hogy a szaléziak velünk maradtak a legnehezebb pillanatban is, hogy mindig mellettünk állnak, és segítenek nekünk.”
ANS-Krakkó/Szaléziak.HU
