Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Vizsgálat a mágia ügyében
Napról napra Don Boscóval - Vizsgálat a mágia ügyében
2022-01-19 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A derék Tommaso, aki igyekezett jó képet vágni a játékhoz, egy bizonyos pontot túl már nem bírta tovább. Úgy látta, ha jól belegondolt, hogy egy ember önmagától ilyen csínyekre nem lehet képes, csak úgy, ha valami más is lakik benne, egy szellem, ami segíti ebben.
Beszámolt erről Don Bertinettinek, ő pedig elmondta Burzio kanonoknak, a tanügyi megbízottnak, aki aztán megbízta a dóm harangozóját, vigye el hozzá Boscót, hogy meggyőződhessen a dologról.
Bosco János habozás nélkül, és azzal a meggyőződéssel ment el, hogy egy itt valamiféle inkvizítorral lesz dolga. Azoknak a biztonságával kopogott be tehát Burzio kanonok ajtaján, akiknek a papírjai úgymond rendben vannak. Ez a kanonok számára is azonnal világossá vált a válaszokból, amiket János adott, meg abból a biztonságból, ahogy az adott helyzetben viselkedett.
Jánosnak a szeme sem rebbent. Csak amikor megkapta az engedélyt, hogy beszéljen, kért öt percet a kanonoktól a válaszadásra. A kanonok beleegyezett, és a mellényzsebébe nyúlt, de nem találta ott az óráját. Akkor János egy ötszoldós érmét kért tőle. A kanonok a pénztárcáját sem találta! Erre viszont fenyegetőzni kezdett. János pedig higgadtan és teljes lelki nyugalommal felfedte előtte a titkát:
Amikor bekopogott az ajtón, a kanonok éppen alamizsnát adott egy szegénynek, és közben a pénztárcát az asztalra tette. Az óra sem volt túlságosan messze. János pedig fogta az egészet, és betette egy kalap alá, ami az asztalon volt. Miközben ezeket elmondta, fölemelte a kalapot és megmutatta a keresett tárgyakat. A kanonok beérte ezzel, és még kérte, hogy mutasson néhány trükköt, majd bátorítva, hogy tovább gyakorolja ügyességét, szerencsét kívánt neki és elbocsátotta.
(vö. Memorie Biografiche, I. 346.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó 2008
Szaléziak.HU
