Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Reményre nevelni - beszélgetés Chávez atyával

Olaszország – Reményre nevelni - beszélgetés Chávez atyával

Olaszország – Reményre nevelni - beszélgetés Chávez atyával

2022-02-08 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

interjú  • nevelés  • járvány  •

Nem messze Don Bosco ünnepétől Pascual Chávez Villanueva atya (74), a Szalézi Társaság előző rendfőnöke „Optimistizmusra nevelés” címmel tartott konferenciát Leccóban, a Segítő Szűz Mária Intézetben. A vele készült riport témája egy érdekes interjú kiindulópontja lett, amely más témákat is érint, beleértve a járványokat, az ifjúság világát és a katekézist.

Miért fontos ma az optimizmusra és a reményre nevelni?

A járvány váratlanul ért minket. Meg voltunk győződve arról, hogy a Homo Deus idejét éljük, akit Yuval Noah Harari izraeli történész emleget, aki halhatatlannak hiszi magát. Ehelyett saját bőrünkön tapasztaltuk meg a törékenységet. Soha nem gondoltuk, hogy egy molekula térdre kényszeríti az egész emberiséget. Ezt az egészségügyi válságot gazdasági válság követi, pusztító hatásokkal és erőteljes társadalmi nyugtalansággal. Ebben az összefüggésben tombol a reménytelenség, a pesszimizmus és a kétségbeesés.

Mit tenne Don Bosco ma, a világjárvány idején?

A fiatalabb generációk nem ismerték a háborút vagy az éhezést; hozzászoktak ahhoz, hogy csak a számítógépes vírusokkal foglalkozzanak, amelyekre sok vírusirtó létezik. Ezért a sokk. Sok YouTubert és influencert követek online: a bezártság alatt szóhoz sem jutottak. Miért? Nem voltak felkészülve arra, hogy szembe nézzenek a negatív eseményekkel, az újraindítás platformjaivá változtatva őket, és pontosan ezt tette Don Bosco. A Don Bosco számára a kialakult kedvezőtlen körülmények (és mennyi mindent átélt életében!) alkalomnak bizonyultak arra, hogy a legjobbat hozza ki magából, és rugalmasan reagáljon. Nagy lecke a jelen számára.

Mi a különbség az általános optimizmus és a keresztény értelemben vett remény között?

Az első az emberi érzés kifejezése, a sötétségből való kiutat keresők erőfeszítése, olykor irreális. A keresztény reménysége viszont azon a tényen alapszik, hogy az emberiség hosszú történetében egyetlen ember volt, aki legyőzte a halált. Nem a technológiával tette, nem a klónozáshoz folyamodott, hanem az egyetlen energiával tette, amely képes legyőzni a halált: a szeretettel. Az a tény, hogy Isten, az Atya feltámasztotta Jézust, reményt ad, hogy a gonoszság nem végleges. Ez pedig a keresztényt az önmagából való kilépés, az önreferencia állapotába hozza, hogy mások szolgálatában éljen.

A fiatalok azonban azon kapják magukat, hogy egy olyan világban élnek, amelyet a fogyasztás és az önzés jellemez...

A reményre nevelés lehetővé teszi számunkra, hogy szembenézzünk a világjárvány kihívásaival, de mindenekelőtt a legsúlyosabb problémával: az immanentizmussal. Az „itt és most”-ba zárva az embert ne csodálkozzunk, ha a fiatalok megelégszenek azzal, hogy csak úgy elboldogulnak, elpazarolják a létüket, és ha ellenállnak a végleges elköteleződésnek, a folyamatosan visszafordítható döntéseket választják. A mának élnek, hosszú távú perspektíva nélkül. Számomra ez a legnagyobb kihívás: szükség van az Abszolútra való nevelésre. Ellenkező esetben az élet puszta biológiai körforgássá redukálódik, anélkül, hogy értelme lenne.

Sok fiatal, miután katolikus oktatásban részesült, elhagyja az Egyházat, és más utakat választ. Miért történik ez, és hogyan reagálunk erre a jelenségre?

A fiatalok elhagyják az Egyházat, mert már nem értik annak nyelvét és rituáléit. A hithez vezető útvonalon jelentős változtatásra van szükség. Eddig "időrendi" utat jártunk be, korcsoportok szerint javasoltuk a katekézist, de ma ez a séma már nem működik. Át kell térnünk a "kairológiai" megközelítésre, amely a "kairokra" helyezi a hangsúlyt, vagyis azokra a helyzetekre, élményekre, amelyek mélyen érintik a gyerekeket, kérdéseket vetnek fel. Ez az oka annak, hogy a különböző „ösvények” olyan sikeresek. Végül is a hitre nevelés fő modellje most jobban, mint valaha, az emmausi modell.

Milyen értelemben?

Jézus látja, hogy a tanítványok kiábrándultak, cserbenhagyottak, csalódottak. És Ő mit csinál? Velük tart. Nem szid és nem ad fel leckéket, de meghallgat. Pedagógusként az a baj, hogy gyakran olyan kérdésekre adunk választ a fiataloknak, amelyek nincsenek meg bennük, miközben küzdünk az ellen, hogy valóban meghallgassuk őket. Honnan indulunk ki? A múltban a fejből indultunk ki, hogy eljussunk a szívhez; most az ellenkezőjét kell tennünk, serkentve a képzeletet. Ez vonatkozik a hitoktatásra is. Az utolsó dolog, amire ma a tinédzserek és fiatalok vágynak, az az, hogy vágyaikat és álmaikat megrövidítsék. Don Bosco ennek a mestere volt, és biztosan ihletet meríthetünk tőle.

 

ANS-Lecco/Szaléziak.HU

 

 

 

Kapcsolódó cikkek

Róma - Fiatalság és szexualitás: tíz pont a kiinduláshoz

Róma - Fiatalság és szexualitás: tíz pont a kiinduláshoz

#Szalézi világ 2024-03-16, Szombat

Az affektivitás és a szexualitás területére vonatkozó oktatási javaslatok újraolvasása nem lehetőség, hanem sürgős és halaszthatatlan feladat, amelyet nem..

Mint Don Bosco - A nevelés szavai 4. - RAGYOGJ

Mint Don Bosco - A nevelés szavai 4. - RAGYOGJ

#Aktuális 2024-03-10, Vasárnap

Nevelni nem azt jelenti, hogy felkapaszkodsz a katedrára, egy íróasztalhoz, hanem azt, hogy kijelölsz egy utat. Nevelni annyit tesz, mint azzá válni, amit..

Mint Don Bosco – A nevelés szavai 3. –  BESZÉLJÜNK

Mint Don Bosco – A nevelés szavai 3. – BESZÉLJÜNK

#Aktuális 2024-02-02, Péntek

Ha nem beszélünk a gyerekekkel, az azt jelenti, hogy háziállatként kezeljük őket. A beszéd alapvető fontosságú a nevelésben. Legalább három okból..

Olaszország - Don Bosco és a fiatalok. „Küzdd le a magányt és adj reményt az életre”

Olaszország - Don Bosco és a fiatalok. „Küzdd le a magányt és adj reményt az életre”

#Szalézi világ 2024-02-01, Csütörtök

"A remény a hit egyik dimenziója, és értelmet adhat a mindennapi életnek. Meg kell értetnünk az emberekkel egy megélt élet értékét egy másokkal közösen..

A fiataloknak ma mindenekelőtt tanúkra van szükségük - interjú a rendfőnökkel

A fiataloknak ma mindenekelőtt tanúkra van szükségük - interjú a rendfőnökkel

#Szalézi világ 2024-02-01, Csütörtök

Don Bosco ünnepére emlékezve Ángel Fernández Artime bíboros, a szaléziak rendfőnöke a vatikáni Szent Péter-bazilika előtt interjút adott Fabio Marchese..

Címkék

 • 1% • 28EK • 29.EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • álom • Amerika • Amoris Laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ars Sacra Fesztivál • avatás • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bíboros • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • cirkusz • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • csapatépítés • cserkészek • csoda • ...
Összes címke
< Kelet-Timor – A voltnövendékek kezdeményezése Don Bosco tiszteletéreSpanyolország – Életleckék egy fergeteges múltú szalézi voltnövendéktől >