Főoldal / Szalézi világ / Savio Domonkos, a béke apostola
Május 6-án ünnepeljük Savio Domonkos, a Bosco Szent János iskolájában felnőtt fiatal szent liturgikus ünnepét, akit a keresztény élet példájaként mutattak be több ezer fiatalnak, akik a szalézi házakba járnak vagy jártak. A szalézi karizma által ihletett pedagógusok ebben a fiatalemberben látják annak a konkrét megvalósulását, amire a szalézi nevelési projekt törekszik: olyan kereszténynek lenni, aki mint Mária és Máriával együtt éli és ülteti át a gyakorlatba az Igét, aki készen áll a szolgálatra, naponta táplálkozik az Eucharisztiából, kreatív a jótékonyságban.
A kor érzékenységének megfelelően Domonkos különböző aspektusait hangsúlyozták. Lehetséges-e, hogy történetének egyes nézőpontjait ma is inspirálónak találjuk?
Don Bosco az általa írt életrajzban kiemeli ennek a fiatalembernek a bátorságát és találékonyságát, aki többször nem habozott megkockáztatni, hogy maga fizessen meg a mások által elkövetett turpisságokért, csak hogy barátai elkerüljék a legrosszabbat. Ezek olyan tények, amelyekkel sokan tisztában vannak, de amelyek ma is megvilágítják a helyzeteket.
Mielőtt Valdoccóba került és megismerkedett Don Boscóval, Domonkos Mondonióban járt iskolába. . A tanító elmondta, hogy az osztályban súlyos "hibát" követett el, amit általában kicsapással büntetnek; társai megvádolták Saviót, ő pedig hallgatott, annak ellenére, hogy a tanár hitetlenkedett és lehetőséget adott neki, hogy megvédje magát.
Amikor kiderült az igazság, a tanító megkérdezte Domonkost, hogy miért nem védekezett. Azt válaszolta: „Mert azt a fickót, aki már más hibákban is vétkes, talán kirúgták volna az iskolából; a magam részéről abban reménykedtem, hogy megbocsátják, mivel ez volt az első vétség, amivel megvádoltak az iskolában; másrészt, gondoltam a mi isteni Megváltónkra is, akit igazságtalanul rágalmaztak.” „Akkor hallgattam, de mindenki csodálta Savio türelmét, aki tudta, hogyan kell a rosszat jóval viszonozni, és hajlandó volt elviselni akár a súlyos büntetést is a rágalmazó nevében.” Ez a mester tanúvallomása.
Domonkos az erőszakmentesség útját választotta és viselkedésével megszakította a gonoszság láncolatát, új esélyt adva társának.
Nem ez volt az egyetlen alkalom. Később, amikor Valdoccóban tartózkodott, egy vita két társa között verekedéssé fajult. Eljutottak arra a pontra, hogy kövekkel kihívják egymást. Don Bosco azt írja, Domonkos különféle módokon próbálta lebeszélni társait: beszélt velük, leveleket írt, megfenyegette őket, hogy mindenről beszámol a rokonaiknak, de hiába. Ezért megkérte őket a párbaj előtt, hogy fogadjanak el legalább egy feltételt:
Elővett egy kis feszületet, amit a nyakában hordott, és egyik kezébe fogva így szólt: „Azt akarom, hogy mindenki erre a feszületre szegezze a tekintetét, majd egy követ rám dobva, érthetően mondja ki ezeket a szavakat: Jézus Krisztus ártatlanul halt meg, megbocsátva keresztre feszítőinek; én, bűnös, meg akarom őt sérteni, és komolyan bosszút akarok állni." Nem csak ezt tette: Domonkos letérdelt minden egyes megdöbbent párbajozó előtt, de "a szeretet és bátorság ilyen megnyilvánulása láttán társai vereséget szenvedtek".
Azokban az időkben, amikor a béke ismét mindenki számára sürgető kérdéssé vált, Domonkos példája megmutatja, mire lehet nevelni és nevelődni. Az erőszak láncolata megszakad a békével és a "kerül amibe kerül" szeretettel. Ez azonban a mindennapi döntések eredménye. Az ima, a szentségi élet, a jól végzett mindennapi kötelesség előkészíti ezeket a bátor döntéseket, amelyek mély hatást gyakorolnak a környezetre.
Még a Szeplőtelen Társasága is azzal a szándékkal született, hogy megerősítse a keresztény életet. Másrészt: „Domonkossal mindenki barátkozott: akik nem szerették, azok is tisztelték erényeiért. Ő aztán tudta, hogyan kell mindenkivel jól kijönni.” Éppen ezért „szabadidejében ő volt a szórakozás lelke; de amit mondott vagy tett, az mindig önmaga vagy mások erkölcsi javát szolgálta”.
Az elmúlt hónapokban megrendülten követtük a világ számos részén zajló különböző események alakulását, ahol úgy tűnik, hogy a fegyverhasználatnak nincs alternatívája. A megtapasztalt tehetetlenség érzésére válaszul Savio Domonkos, a béke igazi apostola közbenjárását kérhetjük. Diákéletének egyszerűségében és magatartásának hősies következetességében tulajdonképpen elmondható, hogy konkrét alternatívákat épített fel az erőszak spiráljának megszakítására. Ez az, amire most sürgősen szükség van, és Domonkos továbbra is példa marad mindenki számára.
https://www.cgfmanet.org/Szaléziak.HU
