Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Szent Ferenc – A szívhez szólás művészete és az egység a sokféleségben
Szalézi Szent Ferenc – A szívhez szólás művészete és az egység a sokféleségben
2023-01-24 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos Szalézi Szent Ferenc ünnepén közzétett elmélkedésének középpontjában a valdoccói Oratórium áll, a virtuális valóság és a „merítés”, a kommunikáció új módja. „A genfi püspök és az egyház doktora Az Egyház és az emberiség egyik nagy kommunikátora, mert tudta, hogyan kell az embert az emberi kapcsolatok középpontjába helyezni, meghallgatni, párbeszédet folytatni és bizalmat kelteni az emberekkel való kapcsolatában" - mondja a vele készült interjúban.
Gildasio atya hangsúlyozza, hogy a kommunikációhoz ma a digitális világban és a nagy társadalmi és kulturális változásokkal küzdő társadalomban elengedhetetlenek az emberi kapcsolatok, az ember elfogadása, kultúrájának és egzisztenciális helyének megértése. Azt is mondja, hogy Szalézi Szent Ferenc aktuális referencia a sokféleségben való egység érzésére, és arra a képességre, hogy a különböző elképzeléseket össze lehessen hasonlítani anélkül, hogy elveszítenék az összetartozás érzését, az Egyházhoz való hűséget, valamint az etika fontosságát, amely a személyt és a közösség áll a középpontban, és elősegíti a szolidaritást és a békét.
Miért mondhatjuk, hogy Szalézi Szent Ferenc nagyszerű kommunikátor?
Szalézi Szent Ferenc mindenekelőtt Isten szerető szívének közvetítője. Mindenben, amit tett és írt, hangsúlyozza, hogy Isten a szeretet, hogy kommunikálni annyit jelent, mint megérinteni az ember szívét és bizalmi kapcsolatokat teremteni.
Azt is mondhatjuk, hogy ez a nagy Szent továbbra is kortárs módjára beszél? Milyen példát hozhatunk a kommunikáció ezen aspektusára?
Szalézi Szent Ferenc újító író volt. Tudta, hogyan kell nagy belső szabadsággal, egyszerűséggel kommunikálni, az emberi személytől való félelem, a szükséges konfrontációtól való félelem nélkül. Mivel képes volt megérteni az emberek emberi és szellemi dinamikáját, minden generáció számára referenciális kommunikátor. Az egyik ilyen példa a művei. Főbb művei a Bevezetés a lelkiéletbe (Filótea), első lelkipásztori munkája, amelyet széles körben terjesztettek és számos nyelvre lefordítottak, valamint az Értekezés az istenszeretetről (Teotimusz), amely a keresztény irodalom és egyházi lelkiség egyik legnagyobb hatású szövege.
Ha műveiről beszélünk, megérthetjük a kommunikáció erejét. Ön szerint mit emelhetünk ki ebből a sajátosságából, amely számos megjelent munkájában megtalálható?
Tudta, hogyan kell a szívhez szólni, mert a saját szívéből kommunikált. Tudta, hogy a szereteten és bizalmon alapuló emberi kapcsolat segíti az embert a megnyílásban, az önismeretben, hogy szeressen és szeretve legyen. Amikor ismerős és érzelmes stílusban megírt Leveleit olvassuk, a lelki elkísérés és az imádságos élet valódi kincseit észleljük. Egyszerű, mély és bensőséges stílusú homíliái és prédikációi a mai napig lelki tanúbizonyságot jelentenek minden generáció számára.
Azt is tudjuk, hogy Szalézi Szent Ferenc nagyszerű író volt, és nagyon konkrét módon az akkori Egyház számára oly nehéz történelmi pillanatban is együttműködött. Mit emelhetünk ki ebben a témában?
Szalézi Szent Ferenc az egység és a közösség embere volt az Egyházban. Ferenc nem félt az őszinte konfrontációtól, amely szükséges az evangelizáláshoz az ellenállás és a viták közepette. Korának kulturális sokszínűségében és nagy társadalmi változásaiban eredeti elképzelése volt az evangelizálásról és az evangéliumhoz és az egyházhoz mindig hű keresztény létről. Példája annak, hogyan lehet egységet élni a társadalmi és kulturális sokszínűségben.
Mi tűnik ki a tetteiből kommunikátorként, de püspökként és lelkiatyaként is?
Ferenc bölcsen kezeli az intézményi kommunikációval kapcsolatos folyamatokat és döntéseket, különösen püspökként, leveleket, dokumentumokat, szövegeket ír, megvédi az Egyház tanítását teológiai és egyházi konfliktusokkal szemben, a kálvinista ellenfelekkel való szembenézésben, a nehéz helyzetekben, a döntéseket, amelyeket püspökként meg kell hoznia.
És ha valaki többet szeretne megtudni Szalézi Szent Ferenctől, milyen szempontokat emelne ki kommunikációjában?
Nagyon sok van, de szeretnék néhányat felsorolni, amelyek ma sokat mondanak nekünk, mert a kommunikáció mindenekelőtt a másik felé való nyitottság, annak ismerete, hogyan lehet felfedezni az emberi személy központi magját, ismerni, hogyan lehet emberi kapcsolatokat és bizalmat teremteni.
Az egyik szempont az, hogy tudja, hogyan kell párbeszédet folytatni korának kultúrájával és társadalmával, amely mélyen protestáns, emberi bölcsességgel, a párbeszédre való nyitottsággal, evangéliumi szellemmel és az egyházhoz való határozott hűséggel, és azt is hozzátenném, hogy a kommunikáció ajándék és elkötelezettség, emberi, lelki és kulturális szinten való építkezés. A tanulás egyben ima is.
Szalézi Szent Ferenc ma is azt tanítja nekünk, hogy a kommunikáció azt jelenti, hogy személyközi kapcsolatot hozunk létre. Ferencnek hatalmas és sokrétű hálózata van, akikkel kapcsolatban áll és elkísér, párbeszéden keresztül fejezi ki magát, és nagy nyitottságot tanúsít, hogy megértse az embert a valóságában, nyitott legyen arra, ami más, anélkül, hogy elveszítené a derűt, bizalommal és szeretettel cselekszik.
Ezen a ponton fontos hangsúlyozni, hogy a kommunikáció a szeretet szolgálatában áll. Szalézi Szent Ferenc számára a felebarátot szeretettel szeretni annyit jelent, mint szeretni Istent az emberben és az embert Istenben; nagy lelkipásztori és egyházi, teológiai és lelki felelősség tudatában kell lenni. A kommunikáció a vallások közötti párbeszédről is szól az emberek művészi gazdagságával és kulturális örökségével.
Végül a kommunikáció azt jelenti, hogy a személyt és közösségét helyezzük a középpontba, tiszteletben tartva kultúrája ritmusát, emberi előmozdítását, valamint személyes és társadalmi etikáját.
Végezetül, ezen az újságíróknak és tömegtájékoztatásban dolgozóknak szentelt napon, a „szalézi” kommunikációs mód milyen aspektusát tudjuk ma a gyakorlatba átültetni?
Don Bosco azt szokta mondani, hogy "a nevelés a szív dolga". Ma már elmondhatjuk, hogy a kommunikáció a szív dolga. Ezt Szalézi Szent Ferenc és Don Bosco atyánk tanította meg nekünk. A szívvel való kommunikáció azt jelenti, hogy utat nyitunk, hogy megtaláljuk az embert a maga teljességében, együtt teszünk meg egy utat, bizalmat teremtünk, hogy bátorítsuk a fiatalokat, hogy megnyíljanak Isten felé, hogy emberré növekedjenek, akit Isten szeret, aki elérhető mások szolgálatára, mert szeret és szeretve van.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
