Szalézi Szent Ferenc – lelkipásztor és kommunikátor
2018-01-24 Szerda | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Amikor Ferenc pápa január 21-én találkozott a perui püspökökkel, a nagy püspök, Mongrovejói Szent Turibiusz példáját hozta fel, aki mindenkihez elvitte az evangélium jó hírét. Olyan lelkipásztor volt, aki meg tudta érinteni a rá bízott nép szívét: „El akart menni a másik (folyó) partra keresve a távoli és a hiányzó embereket. Ennek érdekében el kellett hagynia a püspökség kényelmét, és a gondjaira bízott területre kellett utaznia, folyamatos lelkipásztori látogatások során megpróbálva eljutni és ott maradni, ahol szükség volt rá. (...). Ma »utcai« püspöknek hívnánk. Cipője talpa elkopott a sok gyaloglástól, hogy mindenkivel találkozzon, és hirdesse az evangéliumot, késlekedés és félelem nélkül mindenkinek, mindenhol, minden alkalommal, félelem nélkül.”
Róla beszélve Ferenc pápa emlékeztetett sok más lelkipásztorra, köztük Szalézi Szent Ferencre, az újítóra és kommunikátorra elsősorban, aki a saját korában mély kreativitással igyekezett megtalálni a módot, hogy elvigye az embereknek a hitet; az evangélium igazságát fáradhatatlan kommunikálva egyszerű, kézzel írt röplapokon terjesztette ajtótól ajtóig, háztól házig.
Mint minden nagy kommunikátorra, őrá is jellemző volt, hogy megértette saját korának nyelvét, ismerte az emberek gondjait és tapasztalatait, feltárta legmélyebb szükségleteit; innen érkezett el az igazsághoz.
Ezek kommunikátorok és lelkipásztorok nem tagadták meg és nem hunytak szemet koruk feszültségei, sem az emberek közötti különbségek láttán, tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a szó és az írás nem elég; arra is rájöttek, hogy ha tényleg el akarják érni az emberek szívét és értelmét, és valóban kommunikálni akarnak velük, akkor át kell alakítaniuk a saját életszemléletüket, és azokat az értékeket képviselni, amelyeket kommunikálni szeretnének.
Szalézi Szent Ferenc tisztában volt azzal, hogy az evangelizálás nem távolodhat el a szeretettől; hiszen az igazság közlésének legjobb módja az, ha Jézus ajándékát a saját életében formálja meg, a minden ember iránti szeretetet, és saját személyét és életét ez az üzenet közvetítésének eszközévé teszi.
Mongrovejói Szent Turibiusz és Szalézi Szent Ferenc különböző szociális körülmények között éltek, de mindketten megértették koruk valóságát, képesek voltak megosztani kérdéseket és kétségeket, önzetlenül járni az úton és alázatosan felajánlani magukat a közjó szolgálatára.
Mindketten példaként és kihívásul szolgálnak a katolikus kommunikátorok számára, mert minden kor meghív a tanulásra, hogy elmondjuk „mi az, ami megalapozza a reményünket”, hogy terjesszük az evangéliumot, amint a pápa kínálja fel nekünk ma: elítélve a társadalmi igazságtalanságokat, előmozdítva az Egyház egységét, és a fiatalok aktuális nyelvén szólva.
Végül, mindkét alak példája egy folyamatosan mozgásban levő Egyháznak, pásztorok, akik cipőiket az utcán koptatták el, és akik oda mentek, ahol szükségük volt rájuk; mindketten megpróbálták elérni a másik partot, nemcsak földrajzilag, hanem egzisztenciálisan is elérni azokat, akik távol vannak, vágyakozva arra, hogy megismerjék őket, hogy megértsék igényeiket és elvigyék nekik az evangéliumot.
ANS/Szaléziak.HU
