Főoldal / Szalézi világ / Szent Pier Giorgio Frassati, a szalézi misszionárius önkéntesek példaképe
Szent Pier Giorgio Frassati, a szalézi misszionárius önkéntesek példaképe
2025-10-21 Kedd | #Szalézi világ
szent • önkéntesség •
Pier Giorgio Frassati, akit XIV. Leó pápa tavaly szeptember 7-én avatott szentté, rövid életét egyértelmű céllal élte le: „A magasság felé”. Ez a néhány szó, amelyet egy hegyi fényképre írtak, többet árul el, mint a hegymászás iránti szeretetét: kifejezi azt, ahogyan földi életét töltötte, mindig Isten, mások és valami nagyobb felé fordulva.
Frassati számára a hit soha nem volt magánügy vagy passzív dolog. Élő volt. Elvitte Torino utcáira, a rászoruló családok otthonaiba és barátai szívébe. Öröme, bátorsága és mély együttérzése ma is inspirálja azokat a fiatalokat, akik szolgálni vágynak, és nagylelkűségük és tetteik révén értelmet találnak az életükben.
Hit, ami megmozgat
Frassati úgy vélte, hogy a hitnek cselekednie kell. „A jótékonyság nem elég, társadalmi reformra van szükség” – mondta egyszer; egy egyszerű mondat, mégis erős meggyőződésről árulkodott. A szeretetet tettekre kell váltani.
Gazdag és tiszteletreméltó családból származott. Apja újságíró és diplomata, anyja művész volt. Pier Giorgio kényelmesen is élhetett volna, de nem tette. Az egyszerűséget választotta. Idejét, energiáját, sőt még vagyonát is mások megsegítésére fordította. A Páli Szent Vince Társaságon keresztül szegény családokat látogatott, élelmiszert szállított, lakbért fizetett a munkanélkülieknek, és vigaszt nyújtott a betegeknek.
De mindezt nem azért tette, hogy erényesnek vagy hősiesnek érezze magát. Számára a szegények szolgálata a Krisztussal való személyes találkozás módja volt. Megértette, hogy az igazi önkéntesség nem a saját bőségünkből való adakozásból áll, hanem az élet, a méltóság és a szeretet megosztásából.
A barátság és a közösség öröme
Frassati szolgálatát az öröm jellemezte. Barátai emlékeznek a nevetésére, a melegségére és a kalandvágyára. Imádkozott velük, hegyeket mászott velük, és arra biztatta őket, hogy minden emberben, akivel találkoznak, lássák meg Istent.
Ez a keresztény önkéntesség szellemisége: közösségben megélt hit, szolgálatra vezető barátság és a hitet elmélyítő szolgálat. Az életszentséget nem lehet egyedül megélni. Kapcsolatokban, közös küldetésben és a közös adás mindennapi örömében növekszik.
A kényelemtől az elkötelezettségig
A fiatalok minden generációja szembesül azzal a kísértéssel, hogy a komfortzónájában maradjon. Frassati élete csendes, de erőteljes kihívást jelent mindezzel szemben. Rövid életével bebizonyította, hogy a boldogság nem a kényelemben, hanem az elkötelezettségben rejlik.
A szalézi karizma ihlette önkéntes programok ugyanezt az üzenetet közvetítik. Segítenek a fiataloknak kilépni önmagukból, felfedezni mások szükségleteit, és tehetségüket az élet és a hit szolgálatába állítani. Az önkéntesség révén a fiatalok megtanulják a felelősséget, az empátiát mások iránt, és felfedezik saját vezetői potenciáljukat. Rájönnek, hogy mások szolgálata nemcsak a világot, hanem a saját szívüket is átalakítja.
Felhívás a misszióért felelős szaléziakhoz és világi hívekhez
Pier Giorgio Frassati tanúságtétele figyelmeztetés az egész Szalézi Család számára: az Egyháznak olyan terekre van szüksége, ahol a fiatalok szolgálhatnak, fejlődhetnek és felfedezhetik küldetésüket. A szalézi lelkiség által ihletett önkéntes programok – örömteli, közösségi alapú és küldetésorientált – nem extrák. Lényeges formálódási utak.
Ezért a szalézi rend tagjai és laikus munkatársaik arra hivatottak, hogy bátorítsák a szolgálatnak ezt a szellemét, kísérjék a fiatalokat, és lehetőséget adjanak nekik arra, hogy hitüket tettekre váltsák. Az önkéntes munka révén a fiatalok Don Bosco útját – amely értelemből, hitből és szeretetreméltóságból áll – nem elméletként, hanem életmódként ismerik meg.
Amikor egy fiatal egy nyarat, egy évet, vagy akár csak néhány órát is mások szolgálatára szán, valami mélyrehatóan megváltozik. Másképp látja a hitet. Felfedezi az adás örömét. Megérti, hogy az evangélium cselekvésre ösztönzi, és hogy arra hívja, hogy ő is haladjon – mindig felfelé.
Másszunk együtt
Pier Giorgio Frassati 100 évvel ezelőtt, 1925-ben hunyt el, mindössze 24 évesen; de fénye továbbra is ragyog, olyannyira, hogy közelmúltbeli szentté avatása példaképként állította őt minden katolikus számára.
Mottója „A magasság felé” nemcsak a hegyek megmászását jelentette, hanem a hit, a szeretet és a szolgálat egyre nagyobb magasságainak elérését is.
Ezért élete ma is arra buzdít mindenkit – fiatalokat, szaléziakat és világiakat –, hogy ugyanazt az utat kövessék, örömmel szolgáljanak, bátran higgyenek, határok nélkül szeressenek.
Ahogy Frassati is megmutatta nekünk, a szentség nem egy eszme, hanem egy emelkedő. A felemelkedéshez vezető út pedig a szolgálat és a szeretet útja, együtt a magasságok felé.
Juan Carlos Montenegró - ANS-Róma/Szaléziak.HU
