Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – Újra kezdődik az iskola, a csengő pedig légriadót jelent
Ukrajna – Újra kezdődik az iskola, a csengő pedig légriadót jelent
2025-09-18 Ma | #Szalézi világ
Szeptember elsején megnyíltak az ukrán iskolák kapui. Immár negyedik éve egymás után a visszatérés az iskolapadba azt jelenti, hogy csatlakoznak az online órákhoz otthonról, menhelyekről vagy más országokból. A háború megsebezte a diákok, a szülők és a tanárok lelkét, és a remény most a földalatti tantermekben rejlik. Ahogy Oleh Ladnyuk szalézi atya is megerősíti.
Szeptember elseje Ukrajnában is a tanítás első napja volt. A diákok, a szülők és a tanárok számára általában ünnep ez a nap: a gyerekek ünnepi ruhában mennek iskolába, virágot adnak a tanároknak, és ünnepélyes ceremóniát tartanak. Sajnos idén, akárcsak az elmúlt három évben, az ország számos iskolájában ezek az események a légriadó hangjainak hátterében zajlottak, és a diákokat gyakran óvóhelyekre kényszerítették. Az ukrán gyerekek számára ma már kiváltság a személyes iskolalátogatás lehetősége. Az orosz invázió kezdete óta több mint 3800 iskola rongálódott meg, amelyek közül közel 400 teljesen megsemmisült. Sok gyerek számára a „vissza az iskolába” ma már csak azt jelenti, hogy otthonról, óvóhelyekről vagy külföldről csatlakozhatnak az online órákhoz, ahová a családok biztonságot keresve költöztek.
Földalatti iskolák
Ukrajnában az Oktatási Minisztérium általános ajánlásokat ad, míg az iskolák maguk választják ki a tanítási módszereket (személyes, távoktatás vagy vegyes oktatás) a biztonsági helyzettől és a menedékhelyek elérhetőségétől függően. A frontvonalhoz közeli nagyvárosokban, például Harkivban, Zaporizzsjában és Mikolajivban már működő földalatti iskolák egyre több gyermek számára kínálják a személyes részvétel lehetőségét az órákon. 2025 végére 150 ilyen létesítmény megnyitását tervezik Ukrajnában.
„Diákjaink többsége iskolába jár és jelenléttel vesz részt az órákon” – mondta a vatikáni médiának Ladnyuk atya, aki a katonai lelkészi szolgálat mellett történelemtanár is egy dnyiprói középiskolában, az ország keleti részén. „Néhány iskolában – folytatja – az órákat online tartják, mert a szülők aggódnak gyermekeik biztonsága miatt: a rakéták és a drónok nemcsak éjszaka, hanem nappal is támadnak. Az online oktatás elmúlt néhány évében azonban, először a világjárvány, majd a háború miatt, a gyerekek tudásszintje jelentősen csökkent. Szerencsére a szülők többsége ma már elhozza gyermekét iskolába. Ez nemcsak a tanulás, hanem a szocializációjuk és általános fejlődésük szempontjából is jó.”
Ladnyuk atya hangsúlyozza, hogy számára az iskolában tanítani egyrészt lehetőséget jelent arra, hogy a szalézi karizmát átültesse a gyakorlatba, másrészt pedig arra, hogy elterelje a figyelmet a háborúról: „Jó volt látni a tanulóimat az iskola első napján, láttam az örömöt a szemükben. Ez egy gyönyörű dolog a tanári létben: lehetőségem van találkozni azokkal a gyerekekkel, akik szeretnek és akiket te is szeretsz.”
A pap keserűen teszi hozzá, hogy egyes diákok, különösen a középiskolások, azért nem tértek vissza az iskolába, mert elköltöztek. „Sok szülő – magyarázza – megpróbál az egész családdal elköltözni, vagy idősebb gyermekeiket Nyugat-Európába, illetve Ukrajna nyugati régióiba küldeni. Szomorú tendencia, de megértem azokat a szülőket, akik a legjobbat akarják gyermekeiknek.”
A tanárok elkötelezettsége
A háború kezdetével az ukrán tanárok már nem csupán mentorok voltak. Megpróbálnak példát mutatni a gyerekeknek a viselkedésben és a stabilitásban, mindent kitalálnak, hogy motiválják őket, elkísérik őket a menedékhelyekre, és megnyugtatják őket a riasztások idején. „Néhány tanár külföldre ment, de akik maradtak, feláldozzák magukat a gyerekekért, és nagyon jók” – folytatja a szalézi. „Ukrajnában a tanárok nem keresnek sokat. Nagyon nehéz ilyen körülmények között megtanítani a diákoknak a tananyagot. Mindazonáltal megpróbálod a tőled telhető legjobbat nyújtani.”
Alkalmazkodás a háborúhoz
Ladnyuk atya jó kapcsolatot ápol a diákjaival. Amikor történelmi tényeket mesél nekik, megpróbálja azokat az aktuális eseményekkel összefüggésbe hozni. A fiúk gyakran kérdezik a lelkészi munkájáról, és arról, hogyan segíti a szomszédos falvakban élő embereket. Néha aggódik, amikor fáradtnak látja őket, mert egész éjjel nem aludtak az orosz bombázások miatt. „Ebben a helyzetben logikus lenne agressziót mutatni, de én ezt nem látom. Nem tudom, hogy más iskolákban milyen, de itt hála Istennek nincs. Talán egyszerűen megszokták. De néhány 14-17 éves lány mesélte nekem, hogy amikor elmentek a fodrászhoz, azt mondta nekik, hogy van néhány szál ősz hajuk. Ez azt jelenti, hogy van aggodalom, még akkor is, ha nem mutatják ki. Amikor órán megszólal egy légvédelmi riadó, minden tanuló már tudja, mit kell tennie: káosz vagy pánik nélkül lemennek az óvóhelyre.”
A szalézi így összegzi: „Egyrészt jó, hogy a gyerekek és a fiatalok alkalmazkodtak ezekhez a körülményekhez. Másrészt szomorú, hogy alkalmazkodniuk kellett a háborúhoz.”
ANS-Kijev/Szaléziak.HU
