A megelőző módszer 2/7 – Beszélgetés Francesco Bodrato mesterrel
2026-09-23 Ma | #Aktuális
Folytatjuk Don Bosco megelőző módszerével kapcsolatos főbb szövegek elemzésének második részét. Az előző cikkben egy beszélgetést elemeztünk Urbano Rattazzi belügyminiszterrel. Ezúttal a beszélgetést elemezzük, amelyet Francesco Bodratóval, a város tanítójával folytatott.
Egy tanítómester előtt: beszélgetés Francesco Bodratóval
Don Bosco Mornese városában, az Alto Monferrato régióban tartózkodik, egyik híres őszi sétája során – éppen azon a helyen, ahol később találkozik Maria Domenica Mazzarellóval és a leendő Segítő Szűz Mária Leányaival. Megkeresi Francesco Bodrato, a város tanítója: egy hivatásos pedagógus, özvegyember és családapa. A következő évben csatlakozik a Társasághoz, 1869-ben pappá szentelik, és ő vezeti a második missziós expedíciót Argentínába, ahol 1880-ban meghal.
A párbeszéd technikai jellegű, szakemberek között zajlik. Bodrato azt kérdezi, amit minden tanár megkérdez: hogyan lehet fenyegetés nélkül fegyelmet teremteni. Don Bosco válasza lebontja a tanári katedra modelljét, és az asszisztenciát, a jelenlétet a szünetekben, a családias viszonyt és a kísértés megelőzését javasolja. Ez a sorozat leg„gyakorlatiasabb” szövege, és nem véletlenül az, amelyik a legközvetlenebbül szól a mai tanárokhoz: bemutatja, hogy a módszer nem kizárólag az oratóriumra korlátozódik, hanem átültethető egy dombvidéki település állami iskolájába is.
2/7. Beszélgetés a megelőző módszerről Bodrato tanítóval
(1864. október 7., MB VII,761-763)
Ennek érdekében külön audienciát kért Don Boscótól, amit azonnal meg is kapott, és megkérdezte, tőle, mi a titka, amivel ennyi fiatalt képes uralni, akik természetüknél fogva nehezen tűrik a fegyelmet. Don Bosco így válaszolt:
"A vallás és az értelem a két mozgatórugója az egész nevelési módszeremnek. A nevelőnek meg kell győződnie arról, hogy ezek a kedves fiatalok mind, vagy majdnem mind, rendelkeznek természetes intelligenciával ahhoz, hogy felismerjék a velük személyesen tett jót, és ugyanakkor érzékeny szívvel rendelkeznek, amely könnyen nyitott a hálára. Amikor az Úr segítségével sikerül behatolnunk lelkükbe szent vallásunk főbb titkaival, amelyek teljes szeretettel emlékeztetnek minket Istennek az emberiség iránti mérhetetlen szeretetére; amikor sikerül megrezegtetnünk szívükben a hála húrját, amelyet cserébe kell adnunk azokért a jótéteményekért, amelyeket oly bőkezűen osztott ránk; amikor végül az értelem ösztönzésére meggyőződtek arról, hogy az Úr iránti igazi hála az Ő akaratának végrehajtásában, parancsainak tiszteletben tartásában nyilvánul meg, különösen azokéban, amelyek a kölcsönös kötelességeink betartását hangsúlyozzák, akkor nyugodtan hihetjük, hogy a nevelőmunka nagy részét már elvégeztük. Ebben a módszerben a vallás olyan, mint a zabla, amit a tüzes paripa szájába tesznek, és amely uralja és irányítja őt; az értelem pedig a kantár szerepét tölti be, amely a zablábra gyakorolt nyomással eléri a kívánt hatást. Az igazi vallás, az őszinte vallás, amely a fiatalok cselekedeteit irányítja, az értelem, amely helyesen alkalmazza ezeket a szent tanításokat minden cselekedetünk szabályaként – íme, két szóban összefoglalva az általam alkalmazott módszer, amelynek nagy titkát Ön meg kívánja ismerni."
A beszéd végén Bodrato, rövid gondolkodás után, mosolyogva így folytatta: „Tiszteletes uram, a fiatal csikók bölcs idomítójáról szóló példázatot felhasználva a vallás gyeplőjéről és az értelem helyes használatáról beszélt nekem, amely segítségével minden cselekedetet irányítani lehet. Ez rendben van; azonban úgy tűnik nekem, hogy kihagyott egy harmadik eszközt, amely mindig kíséri a lóidomár munkáját, nevezetesen az elválaszthatatlan ostort, amely a sikerének harmadik eleme.”
Bodrato mester ezen megjegyzésére Don Bosco hozzátette: „Nos, kedves uram, hadd jegyezzem meg, hogy az én rendszeremben az Ön által nélkülözhetetlennek nevezett ostor, vagyis a jövőbeli büntetésekkel való figyelmeztető fenyegetés egyáltalán nem kizárt; gondoljon csak bele, hogy milyen szörnyű büntetéssel fenyegeti a vallás azokat, akik az Úr parancsolatait semmibe véve merészelik megvetni az Ő parancsait. Ezek a súlyos és szörnyű fenyegetések, amelyekre gyakran emlékeztetnek, biztosan meghozzák hatásukat, és annál is igazságosabbak, mivel nem korlátozódnak külső cselekedetekre, hanem a legtitkosabb és legrejtettebb gondolatokat is érintik. Hogy még jobban megerősítsük ezt az igazságot, hozzá kell adni a vallás őszinte gyakorlását, a szentségek gyakori vételét és a nevelő kitartását; és biztos, hogy az Úr segítségével könnyebben sikerül még a legmakacsabbak közül is sokakat jó keresztényekké tenni. Ráadásul, amikor a fiatalok meggyőződnek arról, hogy vezetőjük őszintén szereti őket és valóban a javukat akarja, gyakran egy visszafogottabb hozzáállás elegendő a makacsok hatékony megbüntetéséhez, amely kifejezi belső csalódottságát amiatt, hogy apai gondoskodását olyan kevéssé viszonozzák. Higgye el, kedves uram, hogy ez a módszer talán a legegyszerűbb és minden bizonnyal a leghatékonyabb, mert a vallás gyakorlásával együtt Isten legáldottabb módszere is lesz. Hogy kézzelfogható bizonyítékot adjak erre, bátorkodom néhány napra meghívni Önt, hogy otthonainkban a saját szemével láthassa a gyakorlati alkalmazását. Szabadon eljöhet hozzánk néhány napra, és remélem, hogy a kísérlet végén megerősítheti számomra, hogy amit mondtam, az a gyakorlatban a legpraktikusabb és legbiztonságosabb módszer.”
donbosco.press/Szaléziak.HU
