Főoldal / Magyar Tartomány / Hogy Don Bosco álmai és a mi álmaink valóra váljanak - a nuncius homíliája
Hogy Don Bosco álmai és a mi álmaink valóra váljanak - a nuncius homíliája
2024-02-25 Vasárnap | #Magyar Tartomány
prédikáció • Don Bosco • álom •
Excellenciás és Főtisztelendő Michael W. Banach magyarországi apostoli nuncius homíliája a Bosco Szent János ünnepe alkalmából bemutatott szentmisén. Elhangzott Karzincbarcinkán, a tartományi ünnepen 024. január 27-én.
Nagy öröm számomra, hogy ma délelőtt veletek lehetek, és együtt ünnepelhetjük Bosco Szent János ünnepét. Köszönöm, Andrásfalvy János atyának az ünnepre való meghívást. Szeretném, ha tudnád, hogy imádkozom a Szalézi Családért: hogy megkapja a hivatásában való hűség kegyelmét. Veletek együtt imádkozom azokért a fiatalokért, akiknek nincs senkijük, aki gondoskodna róluk, akiknek nincs otthonuk vagy az utcán dolgoznak, akik elveszettnek és szeretethiányosnak érzik magukat – hogy imáikkal és anyagi támogatásukkal, a Don Bosco Szaléziak, illetve az ő barátaik és jótevőik tudjanak segíteni a hátrányos helyzetű gyermekeknek megismerni Isten szeretetét.
Don Bosco élete
Ismeritek Bosco Szent János, a szerény származású pap élettörténetét, aki elkötelezte magát amellett, hogy segítsen a fiataloknak valamit megvalósítani önmagukból. Don Bosco története inspiráló példája annak, hogy Isten képes álmokon keresztül kifejezni akaratát. Erről később még fogok többet is mondani.
A szalézi rend alapítója, Bosco Szent János szegény vidéki fiúként kezdte életét. Mivel édesapja meghalt, amikor János nagyon fiatal volt, az anyja minden tőle telhetőt megtett, hogy egyben tartsa a családot, és a hit példaképe volt a fiatal János és testvérei számára.
János ismert volt az olaszországi Becchi faluban, ahol fiatalkorának nagy részét töltötte, akrobatikus- és zsonglőrmutatványai miatt. Tudatosítva Isten jelenlétét megállt, és megkérte nézőit, hogy imádkozzanak vele, mielőtt elkezdené az előadást.
Ezt a tehetségét, hogy felhívja az emberek figyelmét, arra használta, hogy szolgálja a fiatal fiúkat, akik gyakran az utcákon kóboroltak. Szolgálatát sokan nem fogadták el: ahelyett, hogy látták volna a szentségekhez járuló fiúk csodáját, csak faragatlan, rakoncátlan és piszkos fiúk tömegét látták, akik követték Giovanni Boscót a misére.
Don Bosco, ahogy a ma ünnepelt szentet felszentelése után nevezték, egész felnőtt életét utcagyerekek gondozásával töltötte. Azon dolgozott, hogy segítse mind a fiúkat, mind a lányokat, oktatta őket, közelebb vitte őket a szentségekhez, és megtanította őket a cipészet, a szabóság vagy egy nyomda vezetésének mesterségére.
IX. Piusz pápa bátorította Don Boscót, hogy gyűjtsön össze egy csapatot szolgálatának folytatására. 17 másik férfival megalapította a szaléziakat, akiket Szalézi Szent Ferencről neveztek el. Később megszervezte a szalézi nővérek közösségét a lányok szolgálatára. Ma a szaléziak a világ második legnagyobb szerzetesrendje. Szolgálatuk továbbra is segíti a fiatalokat, az egész személyre: a test és a lélek javára egyaránt összpontosítva.
Bosco Szent János 1888-ban, 73 éves korában halt meg. Ő az ifjúság, a szakmunkás tanulók, a katolikus kiadók és szerkesztők, valamint a bűvészek védőszentje.
Egész egyszerűen rendkívüli ember volt! Valóban olyan erős volt, hogy csupasz ököllel szöget tudott verni a falba. És ez elég beszédes.
Don Bosco álmai
Korábban azt mondtam, hogy Don Bosco álmokban kapta küldetését Istentől. Talán a legfontosabb álma kilencéves korában volt - pontosan 200 évvel ezelőtt: azt álmodta, hogy egy mezőn van egy csapat gyermekkel. A gyerekek káromkodni és verekedni kezdtek, ezért megpróbálta megállítani őket. János úgy érezte, próbálkozása hatástalan, mert pontosan azt tette, amit ők tettek, hogy megállítsák őket. Hirtelen egy férfi jelent meg fénylő arccal, fehér köpeny takarta. Jánost nevezte ki a csoport vezetőjének, mondván: „Ezeket a barátaidat nem ütésekkel, hanem gyengédséggel és kedvességgel kell megnyerned”. Bosco Szent János nagy becsben tartotta ezeket a szavakat a szegény és elhagyott gyermekekért végzett papi munkájában. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy örömteliek, barátságosak, kedvesek és türelmesek legyünk.
Boldog Sándor István is valóra váltotta Don Bosco vágyát és álmát, hogy utcagyerekeket neveljen, hogy ők is szentek legyenek. Példát mutatott a szorgalomra és az emberi közelségre, egyszerű gesztusokat téve az ifjúsági misszió mindennapi életében.
Álmaink
Hiszem, hogy Don Bosco és Boldog Sándor István álma gyakorlati tanácsokat ad számunkra Bosco Szent János mai ünnepének megünnepléséhez. Először is: az álmok. Lehet, hogy nektek és nekem nincsenek prófétai álmaink, de Isten mégis szól hozzánk, és szentségre hív minket nagy dolgokban, ahogy Bosco János tette, és olyan kis dolgokban, amikor kétkezi munkát végzünk, bepiszkítjuk a kezünket. Kedves mondása volt: „Járj lábaddal a földön, de szíved legyen a mennyben.”
Szóval, mik az álmaitok? Talán békéről és kiengesztelődésről álmodtok családotokban. Vagy talán a világbékéről álmodsz. Arról álmodsz, hogy őszinte legyél, ahelyett, hogy szétszakítsd magad azzal, hogy nap mint nap történeteket kell kitalálnod. Mik az álmaid?
Bosco Szent János ünnepén tegyetek egy lépést előre, hogy valóra váltsátok álmaitokat. Minden nap tegyetek egy kis lépést, mint Bosco Szent János, hogy valóra váltsátok az álmaitokat. Imádkozzatok Istenhez! Imádkozzatok Bosco Szent Jánoshoz; ő a ti védőszentetek. Kérjétek, hogy segítsen valóra váltani az álmaitokat. És vegyétek észre, mi történik, ha megosztjátok az álmaitokat Istennel, és engeditek, hogy Isten megossza veletek az ő álmait!
Ferenc pápa azt akarja, hogy álmodjunk. Néhány olasz fiatalnak írt levelében Ferenc pápa bátorította őket: „Valójában fontos, hogy nagy álmaitok legyenek: Istennek is vannak! És fontos, hogy olyan felnőttekkel találkozzatok, akik nem oltják ki az álmaitokat, hanem segítenek értelmezni és valóra váltani őket. Mindig hasonlítsátok össze az álmaitokat Isten álmaival!”
Tavaly április végén a budapesti Kossuth Lajos téren elmondott homíliájában maga Ferenc pápa osztotta meg egyik álmát a magyar katolikus egyházzal:
Testvérek, a „kifelé” lét azt jelenti, hogy Jézushoz hasonlóan mindannyian nyitott kapukká válunk. Szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni: önzésünk zárt kapuit azok előtt, akikkel nap mint nap elmegyünk egymás mellett; individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit; a zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit: bezárkózva magunk közé, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik „nincsenek rendben”, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. Testvérek, kérlek benneteket: nyissuk ki a kapukat! Próbáljunk mi is – szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel – olyanok lenni, mint Jézus: nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét.
Don Boscónak volt egy álma. Ferenc pápának volt egy álma. „I have a dream... Van egy álmom.” És nektek?
Álmaink folytatódnak
Most figyeljük meg, mit mond az álomban szereplő ember Bosco Szent Jánosnak. Kedvességről és szelídségről beszélt. Így a mai ünnep alkalmat kínál arra, hogy növekedjünk Isten irántunk tanúsított kedvességének és szelídségének felismerésében, amely szeretetében és irgalmában nyilvánul meg; Lehetőséget ad arra is, hogy növekedjünk a mások iránti kedvesség és gyengédség kimutatásában.
Ahogy Ferenc pápa mondta Brazíliában az Ifjúsági Világtalálkozóra összegyűlt fiataloknak: „Öltözzetek fel szeretettel, és életetek olyan lesz, mint egy sziklára épített ház, utatok örömteli lesz, mert sok barátra fogtok találni, akik veletek járnak.”
Don Bosco tudta ezt, és meg is élte. Nemcsak szerette ezeket a fiatalokat, hanem ezek a fiatalok tudták, hogy Isten és ő szereti őket.
Boldog Sándor István meg volt győződve a szaléziak alapítójának látomásáról. „A mi világunkban, ahol minden mechanikussá válik, és egyre távolabb kerülünk egymástól, Sándor István üzenete egyre aktuálisabbá válik. Az egyetlen módja annak, hogy elérjük a saját és felebarátaink boldogságát, Isten terve szerint, a jól végzett munkában található meg. Ezért Sándor István személyében egy olyan ember példáját kell tisztelnünk, aki munkájával igaz hitre és igaz szeretetre mutatott példát számunkra.”
Tudjátok, hogy Isten szeret benneteket? Tudjátok, hogy Isten mennyire törődik veletek? Bosco Szent Jánosnak mai ünnepe bátorítson benneteket arra, hogy gyakrabban járjatok templomba; nyissátok meg szíveteket Jézusnak a tabernákulumban; tudassátok vele, mi bánt benneteket; osszátok meg vele álmaitokat. És aztán csendben, hallgassátok meg, hogy elmondja, mennyire szeret titeket! Menjetek el gyónni; Ne féljetek! Mondjátok el Istennek, hogy bánjátok a bűneiteket; Tapasztaljátok meg irántatok tanúsított kedvességét, gyengédségét és irgalmát! Legyetek olyanok, mint Don Bosco. Ne emeljétek harcra a kezeteket; Ne engedjétek, hogy a mások iránti gyűlölet szavai hagyják el szátokat. Mutassátok meg az embereknek, még az ellenségeiteknek is, hogy szeretitek őket, hogy Isten szereti őket. Engedjétek, hogy Bosco Szent János emlékeztessen benneteket és biztosítson Isten jósága, szelídsége és szeretete felől.
Következtetés
Az álmaid; Isten jósága és szelídsége; Erényesen, becsületesen élni: megértést és szeretetet mutatni mások iránt. Ez a legjobb módja annak, hogy megünnepeljük Bosco Szent János ünnepét. Egyszer azt mondta: „Légy résen. Ne hagyd, hogy az ördög elrabolja tőled azt a lelki békét és lelki tisztaságot, amely Isten barátjává tesz!” Ígérd meg, hogy Isten barátja leszel ebben az évben. És Bosco Szent János szavaival élve ígérjétek meg magatoknak, hogy „Rendkívül jól fogjátok végezni a rendes feladataitokat.”
Boldog Sándor István, könyörögj értünk!
Bosco Szent János, könyörögj értünk!
Szaléziak.HU
